FooldalOrszágos kirándulások
English    


bemutat program hirek tag levlista link archivum gond zum

2001


Felsőtárkány

2001. március 15.


A levelezési listán megjelent beszámolók a kirándulásról:


Milyen volt a felsőtárkányi kirándulásunk?
Szerintem tök jó! Bár sok negatív élményünk is volt, ami a szállás illetve az éttermi kiszolgálást érintette-de ez sem volt általános. Saját magam részéről sem tudok igazán objektíven mesélni, mivel éppen torokfájással legyengítve, és a végén a többeket megfertőző vírus áldozata is voltam. szóval hangulatom inkább nyomott volt, mint természetes.

Csütörtökön elsőként Árva Laciék érkeztek Felsőtárkányba. Milyen jó, ha valaki csak Miskolc mellől érkezik! Ők már a Táltos hotelban nem kaptak helyet, de ott vártak bennünket az étteremben, míg mindannyian megérkezünk. A számlák lassú rendezése a recepción is hagyott némi rossz emléket, de legyen mindez a múlté. Gusztiék Szilvásra indultak még aznap délután. Nem igen bíztak abban, hogy még egyszer olyan szép napsütés lesz, mint aznap délután. A többiek, Árva Laciékat is megismervén Vic meghívására egy forró tea mellett beültünk a bárba beszélgetni. Később megnéztük Á. Laci szállásáát, a Szikla fogadóban. Egy kiszáradt, öreg tavonkeresztül vitt utunk. Kávéztunk, beszéltünk, majd közelebről megnéztük a falut. Körbegyalogoltuk a tárkányi kisvasutat (éppen üzemszünet volt, nyitás májusban), Vic és Gábor volt gyermekvasutas szemével-nekik bizonyára nagyobb élmény adott. De a Stimetz házig már nem jutottunkel. Közben elkapott bennünket az eső. 30 perces visszaútunk alatt szinte mindanyian bőrig áztunk, főleg Á. Laci, aki dzsekijét fiaira adta, ő meg csak pólóban sétált velünk hazafelé.

Este közös vacsi, majd egyesek az étteremben az esti élő zenére még táncra is kerekedtek, míg mások elmenekültek a zene közeléből. Az újra találkozás 21,30-kor, a szaunában történt. Bár majdnem lemaradt.mert egy kicsit túlzsúfolt lett a szauna a sok ingyenes vendégtől. (?) Addig egy kicsit beszélgettünk a társalkodóban, a kora esti programjainkról. Hisz valaki a hotel körül sétált míg mi a kisvasutat jártuk körbe. Hosszúék láttak vaddisznó turásokat a kerítés mentén, és igazi fehérseggű őzikéket is. Csak Atus volt fent a szobában egész este. Tervezte a bükki gyalogtúrát, és pihentette gyakran kifáradó szemét. Ő még szaunázni sem jött le első este. Ildikó is vacsi után lefeküdt aludni. Bár nem igazán egészséges, de a szauna előterébén lehetőség volt egy kis nassolásra, meg elvesztett folyadékaink pótlására. Vic sörét, Hosszú pezsgőit, Á. Laci házi pálinkáját, Rodrigezék egri vörösborát, Gusztiék ásványvizével meg némi házi süteményt az anyukámtól . a sok hozott chips és ropi elfogyasztását a három nap alatt sem tudtuk igazán megsemmisíteni. De mindhárom este miénk volt a szauna, némi vita árán, talán nem is megérdemelten. Háromszor három órát egyben kibérelve igazán háboríthatatlanul tudtunk naturista módon eleget tenni terveinknek.

Pénteken terveztük a barlangtúrát.

Atusék Miskolc-Lillafüredre mentek, az István barlangba és egy kisebb hegyi sétára. A többség Aggteleket választotta. Jósvafőnél találkoztunk délben, de a sok látogató miatt, nem is fértünk bele egy turnusba. A középtura után, Hosszú és Árva Laciék kivételével még az aggteleki rövidtúrán is részt vettünk. Hédiék maradtak Jósvafőn egy rövid turára, ahol nincs annyi lépcső. A másfél éves Robika viszont mindkét nagyobb méretű turán velünk tartott, hol a babakocsijában, hol a szülei karjaiban. A barlang természetesen csodálatos (némi szerencse, ha az idegenvezető is az). Ha van valakinek ideje, részletezheti, hisz lehet, hogy vannak köztünk olyanok is akik nem látták, nem tudják milyen különbségek , azonosságok is vannak a két barlang - mégis egy barlangrendszer között.

Este ismét a vacsoránál találkoztunk mindannyian. Terveztük az éjszakai naturista fürdőzést Egerszalókon, vagy egy társasjáték partyt vagy csak egy újabb szaunát ahova most az Árva fiúk is velünk tartottak. Matyi, továbbra is a biliárdot tartotta a legfontosabb kikapcsolódásnak. Mivel többen már a vacsora után megitták aznapi pohár sörüket és az egerszalóki fürdőzést azért mégis összehoztuk, a "józan" söfőrökkel de teltházas autókkal. Éppen befértünk mindannyian. Igazi vezetőnk Vic és Á. Laci volt, akik már jártak itt. De igazából ezt nem szeretném én elmesélni, mert itt akkora poén volt, hogy miként jutottunk oda és fürödtünk végül is, meg hogy majdnem elvesztettük egymást, hogy inkább hagynám meg pl. Rodrigeznek, hogy meséljen a szalóki élményeiről.:-))

Szombat reggel Laciék elbúcsúztak. Nekik a hétvégére már családi közös programjaik voltak. Mi reggeli után tovább mentünk, Szilvásváradra, ott a Szalajka völgyből a Fátyolvízesésig egy tömött kisvasuttal utaztunk. Gusztiék a Bánkút felől közelíttek meg a területet, kocsival. Az Ősember barlangig még mindannyian felkapaszkodtunk. Aztán lassan elfogyva (Vic, Szilvi és Rodrigezék voltak még vállalkozóak egy rövid szakaszon) végül is az -Istállóskő (959 m)-Kis hegy-Őserdő-Cserepeskő (823 m)-Nagy Kopasz hegy (903 m),-Kis Kopasz hegy (754 m)-Tölgyes orom-Horotna völgy turát csak Atus, Ildikó, Gábor és én tettük meg. Mások kellemeset sétáltak a Szalajka völgyben, pónit látak, pisztrángot ettek, megnézték a Gerenna várat, palacsintáztak, pisztrángot füstöltek és vitték otthonra. Szilvásváradra éppen az eső előtt érkeztünk meg. Hogy piszokul elfáradtam az nem vitás. De Atus igen jól bírta a felmeneteleket is. Én inkább lefelé szerettem volna többet jönni, bár akkor meg Ildikó térde és bokája került veszélybe. De ehhez előbb a legmagasabb hegyre kellett mászni.:-( Bár a két fiú elég jól bírta agyaloglást, ha nem kiabálunk néha Ildikóval, Atus észre sem veszi, hogy mi lemaradtunk. Volt is egz fél óra, amikor teljesenelvesztettük egymást....:-( Atus eszméletlen iramban haladt és hatalmas állóképessége az átlagos túrázót is felülmúlta. Szóval Atus nem igazán jó turavezetőnek az én tempómat tekintve. Ádám alföldi túráit sokkal jobban a élvezem. :-) Azt hittem, hogy másnap már mozdulni sem tudok majd az izomláztól, de semmi jele nem volt a kimerültségnek. Az esti szauna és az éjfél előtti lefekvés nagyon jót tett a kifáradt végtagjaimnak.

Vasárnap reggelre többeknek egy vírus okozta inkább a problémákat. A gyengébbek, mint én, és általában a hölgyek, gyomorfájás, láz, hányás hasmenés jelentette a másnapot. Gabit előző nap orvoshoz is kellett vinni. Ő monta, hogy vírus. Míg Marcsi csak holt sápadtan szedte be a lázcsillapítót, Ildikó már este könnyített magán, de én hajnal óta csak a mellékhelységet tudtam látogatni. A vasárnapi étvágytalanságom aztán egész napra megmaradt. Guszti, Hédi és Vic is érzett némi gyomorfájást, de rajtuk mintha nem látszott volna olyan tragikusnak.

Hazautazás előtt még egy közös fotóra összegyűltünk. Bár nem teljes a csapat, hisz Rodrigezék korábban elmentek és Á. Laciék sem voltak már velünk. Pedig szép kis csapat jött össze, 22-en voltunk a listáról.

Hazafelé már Egerben sem tudtam igazán kikapcsolódni, estére már én is belázasodtam. Ildikóék Egerbe elmentek a Muzsikásék koncertjére én próbáltam egy kicsit a várban sétálni fiammal, de inkább csak a padon ücsörögtem. Gyorsan benéztünk még egy boros pincébe, némi vörös borért otthonra, -remélem jóízű,de még nem tudtam meg kívánni sem.

A sok szép emlék mellett a kirándulásunk tele volt tűzdelve mindenféle másodosztályú gondokkal-bajokkal. Sokuknak a szobájával volt problámája, mert beázott vagy omlott a vakolat.. vagy nem volt háta a szekrénynek, vagy lyukas volt az oldala. Vagy lecserélték a törölközőket a saját törölközőnkkel együtt. vagy mondhatnám az éttermi kiszolgálást is, amikor EGY 3 dl-es pohárban hozták ki a 2x2 dl-es, vagy amikor az étlapot 30 perc után tették elénk. De. nem ezekre szeretnék emlékeztetni. Levelem elejét és végét ne tegyétek el mélyen az emékeitekbe.

A körülményekhez képest azt gondolom, remekül érezte magát mindenki. Remek kikapcsolódást nyújtott és egymást jobban megismerve én végül is kellemes emlékekkel tértem haza. A felsőtárkányi tiszta levegő, a környék szépsége a Bükk belső szinte érintetlen területeinek látványa (pl. az Őserdő) másoknak is kellemes pihenőhelyül szolgálhat. Igaz, még nem volt turista szezon, nem láttuk a nyáron oly népszerű szabadtéri műsorokat a kiszáradt tó mellett épített szinpadon, nem mindenki jutott fel a község felett magasodó Várhegy tetejére, nem mindenki látta a középkori erődítmény maradványait vagy az elpusztult kolostor nyomait. Aki teheti, látogasson el erre a vidékre, a Bükk mindig tartogat meglepetéseket.
Rózsa

Szóval a "helybeliek" ott hagytak minket Duna Zolival a szállodánál mint Szent Pál azokat a bizonyos oláhokat. Ennek következtében már Egerben eltévedtünk, Majd Egerszalókon nem találtuk a fürdot - és senkit nem tudtunk elérni telefonon, hogy HELP!!! - Ekkor kellet volna hazameni sörözni. Aztán Árva Laci felhívott, és segitségével megtaláltuk a fürdot. Annyian voltak mint a bucsuban.A parkolóban alig lehetett helyet találni. (Hej ha az ember a jelekbol tudna olvasni...) Rövid tájékozódás után megtudtuk, hogy a "pucér" szekcióban van hely és viz is, így bémentünk - és eltévedtünk. Sötétben, szügyig éro sárban kerestük a "cél"-t, hegyoldalban és erdoben "rövidítve" mialatt kisebb sérüléseket mindenki beszerzett. Ildikó hanyatt esett, Timea pont a korlát szögébe tudott kapaszkodni, én csak valami csipkebokorfélét (hogy tüskés volt az biztos, még mais volt az ujjamban) találtam, mint biztos kapaszkodási pontot, A "medence" elott Gabriella cipoje maradt a sárban, amit a setétben elég körülményes volt megtalálni. DE OTT VOLTUNK A VÍZNÉL!!!! Az, hogy a látvány nem volt bizalomgerjeszto, az a legenyhébb kifejezés, amit rá lehet mondani, de ha már ott voltam, és pláne kifizettem a belépot, hát bementem a kb..6 m2-nyi vizfelültebe. A viz höfoka kiváló. A mélysége(:-))) kb30-40cm. Az alja iszapos. Gyors törölközés, és "huzzunk innen a bánatba". A szállodában bekötöztük sebeinket és mentünk szaunázni. "Az élmény örökre velünk marad"
"Vasárnap reggelre többeknek egy vírus okozta inkább a problémákat."
Ja, kérem immuniást a gyógyvízbol lehetett volna szerezni.
Rodrigez

Kedves Rózsa!
Köszönöm Neked, hogy "riasztottál" és Veletek tölthettük ezt a néhány napot. A fiúk egymás szavába vágva mesélték itthon az élményeiket. Csilla itt kezdte igazán sajnálni, hogy kimaradt a buliból. Mentségére szóljon, hogy készen lett a szakdolgozatával. Jó volt most olvasni az élménybeszámolót, kellemes melegség futott rajtam végig. (Nem pisiltem be :-)) Remélem egyre gyakrabban fogunk tudni csatlakozni Hozzátok, bár a következo félévben már én is a szakdolgozatig érek. Mégegyszer köszönöm Neked, Nektek!
Árva Laczy

taltos3.jpg
istallos.jpg