FooldalVízitúra
English    


bemutat program hirek tag levlista link archivum gond zum

2003


Az 1. vízitúra meghívónk

Kedves Naturista elvbarátaink!

Vízitúrúrára invitálunk benneteket nyárra, a Felső-Tiszára.

Második legnagyobb folyónk felső szakasza alkalmasnak látszik arra, hogy pár napra teljesen átadjuk magunkat a természetnek:
változatos, gazdag élővilágú partok között, meanderező, kanyargó mederben evezhetünk, szelíd vízen.
Alacsony vízállás esetén tetszés szerint megállhatunk egy-egy homokpadon, szigeten pihenni, beszélgetni, vagy akár háborítatlanul tábort verni éjszakára. Annál is inkább megtehetjük ezt, mert motorcsónakos poggyász-szállításunk lesz, ami azt jelenti, hogy tényleg ott állunk meg, ahol akarunk, akár olyan helyen is, ahová az autós poggyász-szállítás nem tudná eljuttatni csomagjainkat. Ha igény van rá, akkor természetesen beiktathatunk egy-két "civilizált" helyen eltöltött éjszakát, ahol el lehet menni szórakozóhelyre. :-) De a különböző civilizációs szükségletek kielégítésére (bevásárlás, melegvizes zuhany, posta, bank, földhivatal, stb. :-) ) inkább alkalmas a nappali megálló, a túra elsősorban a természethez való közelkerülés feelingjét célozza.
Időpontegyeztetéseket és a sokéves időjárási adatokatfigyelembe véve augusztus hónap látszik a legalkalmasabbnak. Ilyenkor legvalószínűbb a jó idő és az alacsony vízállás a hazai folyókon. Tekintettel a túra naturista jellegére, célszerű nem az egyébként szokásos hétvégi indulást választani, hogy ne zavarjuk a szokásos turnusokat, illetve hogy ők se zavarjanak minket. A tervezett indulási nap augusztus 12., ami egy keddi nap. Érkezés szombaton, augusztus 16-án. A túrázók létszáma min. 15, max. 30 fő. A csónakok igény szerint 3 ill. 4 személyes túrakenuk. A részvételi díj várhatóan 5000 Ft, ami tartalmazza a kenuk bérleti díját, és a motorcsónakos poggyász- szállítást. Ha szeretnél jönni, akkor légy szíves jelezd április végéig a NaVKE e-mail címén: navke@navke.hu
Konkrét részletek később.

Naturista üdvözlettel:
Ádám

 

1. Vízitúra

Rózsa a NaturListán így írt róla:

...akkor jöjjenek az élmények:
Reggel Ádámék jöttek értünk, s reménykedett, hogy nincs (sok) csomagunk, mert a Suzuki hátsójába már semmi nem fér. Igaz, hogy István vitte a hordónkat és sátrunkat, de azért még akad két kisebb hátizsák egy-egy közepes utitáska. Ők voltak tehát az 5. utas. Jól haladtunk, a megbeszélt időre oda is értünk Tiszabecsre, talán 10 percet késtünk a megbeszélt idő helyett. Mint már a többiek írták, a késés a hajót hozók részéről elég tetemes volt, de aztán a víz közelébe kocsikáztunk, kipakoltunk. Az erősek levitték a hajókat a partra, Jancsi vidáman mutatta, hogy van egy fekete hajó, a "NEFOSSÁMÁN" azt nézte ki nekem. :) A 4 nap alatt megtanultuk Jobb lett volna, ha fejenként egy-egy hordónyi csomagunk van. Szerintem legközelebb mindenki fele annyi cuccot fog hozni mint most. Az elhelyezéssel így sokat tökölögtünk. Kaptunk néhány perces eligazítást, meg hogy majd útközben a többit. Aki nagyon ügyes és gyors volt mint Hlavy hajója és Istvánék meg talán mindenki más, de a mi négyesünk nagyon lassan indult a Tisza közepére. Motoros csónakos kíséretünk utolsóként vigyázva ránk néhány percig figyelte mit hall és mit lát és nyilván érezet, hogy mi egy nagyon kezdő összeállítás vagyunk. Felajánlotta, hogy valakit elvisz ő, így a többiek megszavazták, én legyek az. hisz Melinda mellett én voltam az, aki a legjobban sikongatott ha billegni kezdett a kenu. A többiek már jól előrehúztak, ezért a motorossal a Jancsi kormányozta hármast hozzáfogtam a csónakhoz, hogy utolérjük őket így a nehéz szakaszon Ádámék is gyorsan haladtak. De csak a Gézáék borulásáig jutottunk előre, ott újra kiszállva és segítve a vízbe esett holmik újabb elhelyezését megint jól leszakadtunk Istvánéktól. Aztán nem megijedve, hogy ilyesmik történhetnek én biztonsággal visszaszálltam a motoros csónakba. A többiek pedig tényleg nagyon óvatosan és Zsolt utasításainak eleget téve szépen együtt maradva haladtak a három hajó a két másik után. Néha nekem is eveznem kellett, mivel motor ide vagy oda, de a Tisza olyan alacsonyan volt, hogy többször fennakadtunk a homokon. Zsolt nagyon jó fej volt, mesélt nekem az élményeiről, húsz éves tiszai múltjáról, mindig megmutatta merre és miért ott megyünk, hol a sodrás, melyik az épülő part. Néha kiszálltunk és fürödtünk a folyóban, amely nagyon barátságos volt, jól áttekintve nem volt egy cseppet sem félelmetes. No, persze a mentőmellény azért rajtam volt végig.:) Turbukónál nem láttuk azt amit szerettünk volna, semmi vízesés. Kezdünk fáradni, estére kitűzött célunk előtt másfél km-re ért bennünet a sötétség, így itt letáboroztunk. Raktunk egy kis tüzet, elővettük otthoni elemózsinkat és innivalóinkat és beszélgettünk. Ki medig bírta.

Másnap a társaság fele bement a közeli faluba, megnézni a kopjafás temetőt és vásároni a vacsihoz szükséges eledeleket. Naggggyon meleg volt, ruhában meg főleg. Gyors sátorbontás, de már így is dél elmúlt mire útnak indúltunk. Ma én is a kenuban utaztam, bár a mögöttem ülő hármas összeszokott evezni nem engedett, csak arra kértek, ne mozogjak. Szűk ülőhelyemen ez elég komoly erőpróba volt, többször elképzeletem mennyivel jobb volna egy kényelmes háttámlájú fotelban és lábamat előrenyújtva ringat a hajó.Ringatott itt is rendesen, és Melinda meg Ádám mögöttem (meg velem együtt) sokat szidtuk Jancsit, a kormányost, hogy miért is megyünk görbén, meg miért is arra, mikor tán jobbról kéne megelőzni a nagy kiálló fát és nem balról. Jancsi szegény, hiába mondta, hogy ez nem autó, itt néhány lapátolás után érezzük változást, nagyon türelmetlenek voltunk. A hajő mögöttem ülő csapata elég különös tempóban evezett, sohasem egyszerre, vaami sajátos ritmusban elég félelmetes dülöngélő tempónak haladt előre. 4-10 percenként volt a jobb-bal lapát váltása. Ettől megint jöttek a sikolyok, hogy Rózsa ne mozogj, de hát nem én voltam…:)

De nagyon hamar elmúlt az ez a nap is. Ismét szép homokpadokon pocoltunk, vásároltunk a másnapi vacsihoz. Közben kiderült, hogy ez mindennap nem lehetséges, mert ha ilyen tempóban evezünk, nem jutunk el egyik falutól a másikig, így este meg is beszéltük, hogy a tempónk inkább lassabb legyen, nem a verseny a lényeg, nem a teljesítmény, hanem az élmény, amely a Tiszában fürdőzve ér bennünket. A sátorverésre is kinézett helyünk ismét egy csodás homokpad, és a vacsi finom paprikáskrumpli lett és főtt kukorica. S ekkor könyveltük el magunkban, hogy István lesz a mi szakácsunk. Nélküle ezentúl egy tapodtat sem evezünk. :)

Reggel korán keltünk, István még Zsolttal visszament az előző faluba, kiderült, hogy nincs több szalonnánk és amit étolajnak hittünk a sötétben, az csak mosogatószer.:) Nagyon kellemes volt a mai nap. Már én sem féltem, sőt aznap evezni is megjött a bátorságom és amikor sikerült Melindának az én tempómat elkapnia öröm volt nézni a hajó orrát ahogy szelte a vizet, ahogy szaladtak a fák mellettünk és mi a Tisza közepén nem imbolyogtunk, hanem száguldoztunk. Bár Melinda meg Ádám még néha a kormányozás technikáját nem értette, de csak addig, míg Ádám nem ült át az utolsó helyre, ahol az efféle kérdésekre, hogy miért balra megyünk, amikor jobbra mondtunk, azt mondta, hogy jobbra megyünk, hát, nem látjátok.:-) S mire kimondta már tényleg jobbra mentünk. De volt idő figyelni a szürge gémek előttünk repdeső mozdulataira, a parton megállva átadni magunkat a nap sugarainak. A legszebb talán az a tiszai szakasz volt számomra, ahol a folyó közepén is csak térdig ért a víz. Itt hosszasan időzve magas lábemeléssel szaladtunk keresztbe kasul, a sodráson úsztattuk magunkat lefelé. Rodrigeznek kiváló antennája is volt hozzá :) Hasaltunk a vízben, hagytuk, hogy átfollyon rajtunk a víz, hogy eggyé váljunk a természet itteni érintetlen szakaszával, meztelenül, mi is ugyanolyan természetesen mint ahogy a Tisza is megmutatta magát nekünk.

Este egy szigeten kötöttünk ki. A közeli faluba előre kellett menni. Igaz, csak 2 km a vízen, de olyan alacsony mederben, hogy nagyon lassan tudtunk menni. Hatan a motorossal, 4-en egy kenuban, aztán Zsolt vigyázott a hajókra, míg mi a faluban bevásároltunk. Kávé, dinnye, jégkrém-fagyi, csak a hideg kólát nem ismerték, a light-ot meg egyáltalán nem.:) A parton maradottak mire visszaértünk elkészítették a rizses lecsót. Igen jól sikerült és már kellő hőmérsékletű is volt mire estére visszaértünk. A tűz közelében aztán ismét beszélgettünk és Koti "sokklevelét" is megismertük.

Éjjel esett az eső. Délelőtt is hol rákezdett, hol kisütött a nap. Mivel mi aznap elbúcsúztunk a többiektől (másnap délegyházi ET ülés várt rám), a vizes sátrunkat és a hordónkat Istvánra bízva a déli órákban útnak indultunk Vásárosnaménybe Zsolttal és Hlavyval, aki közben a többieknek az esti vacsihoz bevásárolt. Láttuk közben a Szamos sárga-barna (mocskos) színét ahogy a szőke Tiszával egyesül. Bár Ádám szerint a Szamos nem koszos, csak ilyen sárga-barna a folyó alja.

Érdekes volt a kenuból a partraszállás. Vizes lábbal, majd egy sáros híd alatti felmenettel mezítláb menni be a városba. Néha beleléptem egy-egy pocsolyába lábat mosni, de ez már nem volt olyan simogató érzés, mint a Tisza hűs és tiszta vize. A vasútállomáson lábat mostunk, felhúztuk a cipőnket és átadtuk magunkat egy másfajta, civilizált, megszokott síneken döcögő világnak.

Majd egy órát mélyen aludtam is a vonaton, s ha tudnám elmondanám mit álmodtam, de biztosra veszem, nem álom volt, hanem valóság, ahogy 18 fős naturista csapatunkkal hazánk első naturista vízitúráján részt vehettem.
Szuper volt minden. Köszönet Ádámnak a szervezésért!

Rózsa

pic3114228a.jpg
pic3114225a.jpg
pic3114216a.jpg
pic3114199a.jpg
negyes.jpg
1vizitura.jpg