Élménybeszámoló a levelezési listán megjelent írásokból:

Eljött a várva várt vasárnap reggel.
Szikrázó napsütésre ébredtünk. Sehol egy felhő az égen. Igazi nyáridő! A felkeléssel akadtak kisebb gondok a szombat éjjeli nagysikerű házibuli után.
A második kávé után jutott eszembe egy találó idézet:
"Vannak, akiknek nem elég 6 óra alvás. Nekik azt tanácsolom: aludjanak gyorsabban!"
Nos, alig több, mint négy óra alvás után irány a Nagy Alföld - az ég alja. Útközben - kilenc óra körül - még megálltunk előző napi kedves vendéglátónk házánál és telekocsikba ültettük a reggeli napsütésben - kávéscsészékkel a kezükben - ébredező vidám társaságot. Tíz órakor találkoztunk a kiskunhalasi vasútállomáson a túra többi résztvevőivel. A régi ismerősökön kívül - nagy örömömre - sok újonnan csatlakozott Natúrázóval találkoztunk. Rövid bemutatkozás - ismerkedés - után elindultunk a túra helyszínére.
Megérkezéskor - már vakítóan ragyogó napsütésben - gyorsan megszabadultunk a felesleges dolgoktól. Napfénybe öltözötten indultunk neki a világnak..! Rövidesen egy hatalmas - több hektáros - legelőhöz érkeztünk. A távolban egy régi gémeskút maradványai látszottak. Haragoszöld fűben, királykék ég alatt - érdekes kontrasztként hatottak a barnás, másutt vöröses árnyalatú sétálgató - a természet szépségeivel ismerkedő emberek. "Eppur sie" ".és mégis" a természet részévé váltunk. Szűk ösvényeken, néhol dimbes dombos tájakon vezetett az út. Egy- egy nagyobb domb, - a sík után, szinte hegynek tűnt. Nem hagytuk ki, megmásztuk, és megpihentünk a tetején. Fenntről körülnézve az alant virágzó árvalányhajas mezőn - úgy tűnt - mintha a zöld füvet finom hó lepte volna be. Az enyhe szélben hajladozó, ringatózó árvalányhaj (Stipa) virágzatának egybefüggő mozgása szinte már érzéki hatású volt. Az alföldi fenyők illata, a tiszta levegő, a ragyogó napsütés és a baráti közösség figyelme egymás és a természet irányába testi, lelki, szellemi megtisztulást eredményezett mindegyikünknél. Belépve a "természet templomába" meditatív (figyelmes) állapotba kerültünk. (A meditáció szó valószínűleg az azonos tövű "mederi" latin szóból ered, melyek gyökere a valamire való figyelést és a valamivel való törődést fejez ki. egy tőről fakad a "medicalis" (orvosi) és a "medicare" (gyógyít) szavakkal. Ide tartozik még a "meditor" szó, ami elmélkedést, elmélkedő szemlélődést jelent.)
S, hogy a fentiek után egyszerűbben, érthetőbben is kifejezzem mindazokat az érzéseket, amit a túra alatt tapasztaltunk, kölcsönvettem egy idézetet a túra egyik résztvevőjétől: "Én csak annyit tudok, hogy remekül éreztem magam..."
Hát, ennél többet már én sem mondhatok. Legfeljebb annyit, hogy: Egyetértek!
hb

A 26. Na-Túra dátuma:
szeptember 1. szombat
Helyszíne: Talán egy régebbi tavaszi kirándulásunk helyszínét látogatjuk meg. Milyen is a sok árvalányhajas táj olyankor, ott, ősszel?

Túravezetőnk: R. István

A túra után így írtak a Naturlistán:

fantasztikus hangulatú naturánk volt ma Németkér környékén. Igaz, hogy 10 kocsival, de rekord létszám jelent meg, ha jól számoltam 24-en. Istvánt tavaly az egyik natura után többen megszidták, hogy milyen rövid távokat jelöl ki nekünk, hisz mi azért ennél többre lennénk képesek. Na a maira nem lehet panasza senkinek sem, közel 3 órát voltunk úton. De az időnk ideális volt, kellemes enyhén felhős- néha napos időben, simogató szellővel cifrázva jártuk végig a távot.
Útközben láttunk őzikét, de sietős dolga volt, éppen csak a fák között futva láttuk úgy 25-30 méterről.
Visszaérve a kiindulási pontra, jó ütemben kezdődött el a paprikás krumpli főzése, ebben az időnként csepergő eső sem tudott minket a feladat elvégzése nélküli megfutamodásra bírni. Voltak, akik a környéken található száraz ágakat gyűjtötték össze, megint mások a krumpli hámozásban jeleskedtek, de pillanatok alatt minden a bográcsban volt, és már csak idő kérdése volt, mikor puhul meg a benne lévő sok-sok finomság. Az már más kérdés, hogy nekem a mára kiszabott időm épp akkor ketyegett le, mire az étel megfőtt, így csupán egy tányérnyit kértünk Katival, hogy hazafelé megkóstolhassuk. Jelentem ez sikerült is, az egyik pihenőben asztalhoz ülve testvériesen megosztoztunk a finom ennivalón, és meg kell mondanom, nagy szerencse, hogy így történt, mert itthon már nem volt időm bármit is fogyasztani, épp csak zuhanyozni, és átöltözni volt időm, ugyanis estére a falunk melletti Szikla színházba, Kormorán koncertre volt jegyünk, onnan nem akartunk elkésni. (Jó buli volt az is!)
Még el kell mondanom, hogy a mai nap fő attrakciója egy aranyos pillangó volt, aki sorra látogatott sokunkat, és Gábor nem győzte róla a közeli képeket készíteni. A második legtöbbet fotózott valaki, az a bogrács volt, a bronz érem kiosztásához meg kellene nézni valamennyi képet, de ez számomra most lehetetlen.
Mindent egybevetve, nagyon örülök, hogy ott lehettem a mai rendezvényen, sok régi barátom mellé számomra újakkal ismerkedtem meg, ami - tudjátok - mindig nagy élmény. Aki ott volt erősítse meg a véleményemet, aki nem tudott az idén eljönni, már most jegyezze elő, hogy jövőre okvetlen eljön legalább az egyik naturára!
SRAN Péter

Szerintem Péter szemléletesebben le tudta írni a szept. 1. -i Natúrát lentebb, mint ahogyan azt a képek vissza fogják majd adni pár nap múlva a www.navke.hu oldalon! Olyan jól esett a natúra, hogy a paprikás krumpli elfogyasztása után egy levezető rövid 70 perces "levezető-natúra" -ra is elmentünk 6-an, erről csatoltam pár képet annak a többi 18 natúrázónak, akik erre már nem tudtak eljönni velünk. Köszönjük a NaVKE -nek a szervezést, a paprikás krumplit az ubisalátával, és a résztvevők által hozott sütiket és gyümölcsöket (és cseppfolyós gyümölcsöket:-) gab-Ica:-)

U.i.: annyira kifáradtunk a két túrától, hogy hazafelé menet még beugrottunk Nagy Zoliékhoz négyen, inni és csobbanni egyet és átbeszéltük, hogy Zoli által leszervezett Dunaújváros -i szauna est miért is marad el, sajnos végleg!
GabIca

Sziasztok!
Próbáljuk túltenni magunkat az Aquantis okozta sokkon. Ennek egy lehetséges módja a tegnapi túrán való részvétel is volt. Tudjátok a magyar sírva vígad,s mivel most kissé melankólikus-muzikális kedvem van,a tegnapi Natúrához egy régi örökzöldet(Isten nyugosztoljon!)szegény Ihász Gábor:Válaszolj nekem c.dalának első versszakát tudnám idézni: A fáradt napsütésben aranyszínű minden. Az úton lassan ballagok Lenéznek rám a fák a délutáni csendben. Tudják,hogy hozzád indulok.... Bár,ha István második("2x15 perces lesz"-hehehe)túrájára gondolok,akkor inkább a Bergendy:Ötödik sebesség c.albumáról a Tüskék c.dal ugrik be valamiért inkább(Egyszer tüske ment a talpamba,jaj de nagyon fájt....)A leghosszabb 6mm.-es volt,ma délelőtt "operálta ki" a kedvesem,több kisebb kíséretében. Komolyra fordítva: fantasztikus kirádulóidőben,fantasztikus társasággal egy nagyon szuper kis nap volt. Sajnálhatja,aki lemaradt. Kár,hogy a piknik után a csapat kétfelé vált,így csak kevesen voltunk az "afterpartin"nálunk,amit ugyanúgy zártunk,mint a "legutóbbi"Bikács-Németkér közötti túrát(2003.május). Pancsolással. Köszi a fotókat GabIca! A nap hőse címet F.Ferinek adományoznám kitartásáért(defekt,főutak). Egyszerre értünk be este 7 után az utcánkba. Mi Mezőfalva,ő pedig Újváros felől BICIKLIVEL! Reggel fél 8-kor indult tovább és kora délután jött az sms,hogy ő is szerencsésen hazaért-még Gárdonyban is csobbant egyet-ezért még külön irigylem is! Az Élményfürdővel kapcsolatosan-ugye nem haragszol meg Feri Szegedről?-hadd csatoljam ide egy privátban,frissen kapott levelemet. Mivel nem akarom ismételni,de SZÓ SZERINT ez az igazság és teljesen egyezik a mi véleményünk is,sőt a városlakóké is,attól teljesen függetlenül,hogy járnak-vagy sem,illetőleg gatyában,avagy anélkül az Aquantisba! Kösz a türelmeteket! Ha akad valami új fejlemény fürdő-ügyben(isteni csoda,stb.),jelentkezem! Üdv!
(Ildi és) Zoli

Fotók: Attila, GabIca, Rózsa