Naturista Farsang | ||||||||||||||||||||||||||||||||
English     | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Farsang az uszodában 2014. február 8. szombat 19.30-22.30 Uszoda címe: Hajós Alfréd Tanuszoda, 1222 Budapest XXII., Nagytétényi út. 31-33. (A Campona mellett.)
Belépőjegyek ára (felnőtt ill. diák):
PROGRAMOK:
-Igény szerint szaunaprogramok is lesznek, 3 sorozatban, 12-12 fő részére.
20.15-20.35: Jelmezverseny: 21.00: A résztvevőket a közönség zsűrije értékeli és a legötletesebb jelmezeket szerény díjakkal jutalmazzuk. Az uszodai eseményen nem kötelező a jelmezben való megjelenés. 21.15: Zumba 22.30: Záróra Külön felhívjuk a figyelmet, hogy
Fürdőruha, bikini, monokini viselése nem megengedett, így kérjük, azt el se hozd magaddal!
Külön köszönet, hogy Béla ismét remek makettekkel, origamikkal lepte meg a vendégeket, nagyon szép transzformereket és Joda mestert ajándékozott a gyózteseknek. Kivonat a levelezési listán írtakból: Ismét egy új helyszínre hívott minket a NAVKE, a Budafok-Téténybeli Hajós Alfrédról elnevezett tanuszodába . Hetekkel az esemény előtt már a térképeket nézegettem, hogy a legegyszerűbb odamenni. Ebben a Listára befutó sok-sok levél is segített. Szinte az utolsó pillanatig két lehetőség állt előttem: vonattal utazni a Déliből a Camponáig, onnan gyalog besétálni; vagy végig menni kocsival az uszodáig. Nos, a vonatozás ellen egyedül a Déli pályaudvar környékén megoldatlan parkolási lehetőség szólt, de ez az érv végül győzött! Azt eredményezte, hogy a számomra ismert 6-os útról a felüljárón át egyenesen az sok-sok új (vagy újszerű) épületet magába foglaló tétényi kisközpontba hajtottam, a megtakarított parkolási díj benzin költséget bőven fedezte. Kis bénázás után rátaláltam az uszira, bőven volt parkolóhely. Korán érkeztem, gondoltam kicsit felderítem a környéket, és elsétáltam az iskola –kultúrház -tanuszoda komplexum előtt. De még mielőtt érdemi felfedezéseket tehettem volna, szembe találkoztam egy kedves csapattal: Rózsa, Ildikó és még két lány jöttek a buszmegállóból. Örömmel üdvözöltük egymást, így visszafordultam. Bár még bőven a meghirdetett időpont előtt voltunk, Rózsa és Ildikó összeszokott tempóban lefoglalták az előtér egyik asztalát, és a magukkal hozott papírokat rendezgették. Azonnal kérdezték, hogy lesz-e jelmezem, mondtam idén sajnos nem, mire kaptam egy szavazójegyet, hogy a nekem legjobban tetsző jelmez számát majd arra írjam fel. Betettem a törülközős szatyromba, de rögtön egy golyóstollat is tettem mellé, hogy azt a bizonyos számot legyen mivel ráírnom. (Később nagy ázsiója volt a tollamnak, sokan azzal töltötték ki s szavazó lapjukat!) Az intézmény gondnoka javasolta, hogy kezdjünk el bemenni, látta, nincs itt idegen senki, ismerősként köszöntjük az utánunk érkezőket. Így a kikészített pénzt Ildikónak átadva, és a névsort aláírva a gondnok vezetésével páran bementünk. Az úr megmutatta, meddig lehet utcai cipővel bemenni, kérte, ott vessük azokat le, és hagyjuk a pad alatt, majd az öltözőben néhány felső szekrényt kinyitott számunkra, hogy ennyi talán elég is lesz. Nem tudom hány főre számított, de a két öltöző közül csak az egyiket akarta kinyitni. Megnyugtattam, hogy az ilyen rendezvényekre 100-120 fő szokott eljönni, tehát az, hogy minden második szekrényt kinyitotta most még elegendő, de később ennél jóval több helyre lesz szükségünk. Elrendezve a cuccaimat, igyekeztem a medencetérbe, kíváncsi voltam rá. Érdekes megoldással a kijáraton ajtó nem volt, ellenben egy paravánszerű fal állta utam a kilépésnél, melyet jobbról, vagy balról kellett kikerülni. Szépen csillogó víztükrű két medence várt ránk. Jobbról a nagyobb, balról a kisebb, de az sem valami pindurka! Rögtön a zumba órára gondolva balra mentem, hogy majd milyen jó lesz szemből nézni a kisvízben táncolókat. Már le is pakoltam, amikor a Rózsával érkező lányok egyike – bemutatkozáskor megtudtam, Magdi – odajött, és elmondta, hogy célszerűbb lenne a nagy medencénél letelepedni, ott van a lelátó, ott fognak a jelmezesek felvonulni, stb. Szót fogadtam, és miközben átsétáltunk az említett helyre, tréfásan mondtam neki, akkor te leszel itt a háziasszony? Magdi elmondta, valóban ő ajánlotta ezt a helyet, a közelben lakik, és mert a gondnok is naturista gyakran zárás után nudiznak itt. Közben megmutatta, hol van a két szauna. Mire ideértünk nem voltunk egyedül, akik utánunk jöttek hamarébb rátaláltak a jó helyekre, de bőven volt még hely ott. Leterítettem az egyik törülközőmet a padra, az ülés mögé téve a két szatyrot, a másik türcsivel azonnal felkerestem a nagyobb szaunát, és pár percig élveztem annak melegét. De most még nem maradtam sokáig, a birtoklás vágya hajtott tovább. Letéve a törülközőt, igazán szabadon elindultam a két medencéhez. Valahogy a nagyobb nem vonzott, így a kisebb, de nem kicsi, medencébe mentem bele a két- vagy három lépcsős hágcsón. Kellemes langyos volt a vize, ráadásul elég magas ahhoz, hogy úszni is lehessen benne. Engedtem a csábításnak, és hosszában kétszer oda-vissza végigúsztam. Finom volt! Mire kikászálódtam a vízből lényegesen többen lettünk, fülig érő szájjal üdvözöltük egymást ismerőseimmel. Többen hívtak menjünk el szaunázni, így velük ismét bementem a nagyobb szaunába. Itt derült ki, nekik már van kuponjuk a szeánszokra, akik túl korán érkeztek, azok nem kaptak. Nosza, kijöttem a szaunából és kis megszárítkozást követően – törülközővel a derekamon – visszamentem az előtérbe, kérve Rózsától egy szauna belépőt. Már csak a második turnusra kaptam, de mindegy! Újra visszamentem a kismedencébe, beszélgetni-úszkálni. Felmerült, hogy a nagy zajban nem is vesszük észre, mikor mi fog következni, jó lenne valahol a medence térben is elhelyezni a program egy példányát. Vállaltam, hogy felderítem a témát, én sem emlékeztem a sorrendre, mikor lesz a jelmezverseny, mikor jön a kedves tanárnő előtáncolni nekünk a zumbát! Amit megtudtam:
Ez így szép, de kicsit belezavar, hogy a szauna felöntéseknél a második turnus 20,50-kor kezdődik, amiről nem szeretnék lemaradni. Most tehát már nem szabad vízbe mennem, a jelmezversenyre készülve elővettem az egyik szendvicsemet, hogy kinn az előtérben egyem meg, ne morzsázzak a medencetérben. Micsoda meglepetés! Kifelé menet szembe találkoztam tavaly nyáron megismert kedves testvérpárral, akikkel boldog mosolygással ismertünk egymásra! A szép két nap élményeit emlegettük, hiányolva Sinpistit. Odakinn ekkor még Ádám és Melinda álig öltözötten várták a későn érkezőket. Hogy megtudjam, mennyien lehetünk, elmeséltem nekik az elején a Gondnokkal lefolytatott párbeszédemet, de pontos választ nem kaptam; százan azért nem vagyunk mondta Ádám, viszont húsznál lényegesen többen. Mire visszaértem, gyülekeztek a jelmezverseny résztvevői. Mosolygós fiatalasszony piros kendővel a fején, kosárka a karján, rögtön kitaláltam: ugye te Piroska vagy? Igen, volt a válasz. Erre a mellette álló párjára mutatva rákérdeztem, és ő a farkas? Na, erre csak egy nevetés volt a válasz, bár magunk között kicsit még ragoztuk a témát. Egy másik feltűnő szépségű szőke lány mintha pillangónak öltözött volna. Persze őt is leszólítottam, te mi vagy? Én méhecske vagyok, nem látod? Nem láttam, én éjjeli pillangónak néztelek. Tetszhetett neki a válaszom, mert később, amikor Ildikó egyenként bemutatta a versenyzőket, már ezen néven mutatkozott be. (Pillangó kisasszony később kétszer is mellém került a szaunában!) De volt ott még sok ötletes jelmez. Beszéltem a szakácsnővel, a műtős párral, Vilmával és Frédivel… Szellemes jelmez volt a szívkirálynőé, akire vagy hárman is festették a szebbnél szebb szíveket. Megjegyzem neki már rögtön az elején is teli volt festve az arca ékítményekkel, csodáltam is, hogy nem félti őket a víztől, és van mersze velük bejönni a kismedencébe. Nem volt idén annyi jelmez, mint tavaly, de akik készültek a versenyre, azok valóban kitettek magukért. Gitta és Misi idén is elvitték a pálmát: a tavalyi Polip pár idén a „Titkok nyitja” címmel indult, Misi egy hatalmas kulccsal a hasán, Gitta pedig egy azonos léptékű zárat viselt magán. Nem tudom mi volt a szavazás aránya, de nálam bizony ők voltak az elsők. Igaz, ha lett volna lehetőségem még két-három szavazatot leadni, már gondom lett volna, hogy melyik szép ötletes párost díjazzam. Mert azért fiúban a Zorró sem akárki volt, igaz én inkább a lányokat néztem! Sokáig gyönyörködtünk bennük, míg véletlenül az órára esett a tekintetem. Jaj, menni kell a szaunába! Teli volt a kabin, de hamar tisztázódott, akik odabenn vannak, nem a felöntést várják, csak kihasználták a szeánszok közötti szünetet, hogy ők is élvezhessék kicsit a szauna melegét. Így amint mentünk volna befelé, kezünkben a kuponnal, sokan illedelmesen felálltak és kijöttek. Tanulva a Kispesti szaunázásból, most a kakasülő középtájára helyezkedtem, ahol reméltem, a szaunamester legyezése jobban el fog érni. Hát így történt, de még mennyire! Rövidesen megjött János, és citromos illatú szerekkel indította a szeánszot. Kellemes volt, és a törülközőjével felkevert levegő valóban szinte direkt zúdult rám. Beleborzongtam már az első menetnél is, de ezt még kétszer fokozta, egyre forróbb levegővel engesztelve az előző alkalom hiányosságát. Már alig bírtam, hiába mondogattam magamban, hogy én már nem haragszom! Közben kihívták mellőlem Pillangó kisasszonyt, mert a jelmez versenyen díjat nyert, majd az első sorból Gittát és Misit, őket is hiányolták a díjátadásnál. A mázlisták, gondoltam. Végre megkaptuk a sót, kis szellőztetés mellett elkezdtük magunkra kenegetni-dörzsölni, majd ismét elkezdődött a zárt ajtó melletti izzasztás. Ekkor többünk cérnája elszakadt, így én is csatlakozhattam hozzájuk, és kijöttem. Pár perces zuhanyozás után kábán üldögéltem a helyemen, nagy kortyokban pótolva az elvesztett nedvességet. Csak lassan tudatosodott bennem, hogy mit is hallok. Szólt a zene, és a kismedencében már javában ment a zumba parti. Összeszedtem magam, és csatlakoztam. Ma este sokkal többen voltunk, mint az elmúlt két-három alkalommal, és ez a tanárnő lelkesedését is növelte: ötletes tánclépésekkel forgolódott a parton, amit mi persze nehezen tudtunk követni, sőt a szokásosnál magasabb víz sem segített. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam a teljes bulit végig táncolni. Kijőve a medencéből Gitta és Misi valami csodás habos süteménnyel kínált. Elfogadtam, de amint megettem menni kellett zuhanyozni, a ruhám ugyan kenődött össze, de minden más azonnali beavatkozást igényelt! Megint csak a helyemre kellett ülnöm, leöblítettem belülről is magam néhány korttyal, és pihegtem, sűrű volt a program. Gyuri ült mellettem, neki jobb a szeme, látta, lassan lejár az idő, de még egy rövid szaunázás belefér. Oké, menjünk, mondtam, és most a kis szauna kabinba ültünk be. Először csak ketten voltunk, de hamar mások is úgy gondolták, indulás előtt még egy kis szaunázás csak jót tehet. Így ismét teli kabinban ücsörögtünk; most nem volt felöntés, így csak a meleget kellett megszoknunk, és máris indult a csevegés. A véletlen úgy hozta, ismét „Pillangó kisasszony” került mellém, kérdeztem mit nyertek. Majd a Pótszilveszteri másik NA betűs fiú is befutott, mondtam is neki, legalább mi NA-sok tartsunk össze! Mire ő: NANA! Végül még bementem a nagy medencébe, és a szaunázás adta meleget oda-vissza úszással ellensúlyoztam. Aztán megszárítkoztam, és mentem felöltözni. Kellemes szép este volt, szép környezetben, bár számomra kicsit messzi. De hát nem mindenki lakik a mi utcánkban.
Én csak köszönetemet tudom kifejezni, hogy eljöttetek és az új helyszínen is a megszokott nagyságrendű uszodai létszámban tölthettük az estet.
SZÍVből köszönöm a tegnap estét!
Foto: Rózsa és Zozo
|