Nagyon szép volt ez a túra ismét... Az idő remek, a nap szépen sütott ránk... Senki nem maradt felöltozve, lekívánkoztak ruháink, maguktól... :-)
Ősborókás, erdei fenyők, akácosok, illatos virágok, sárgák, pirosak, fehérek kísértek utunkat.... Ádám remekül választott helyszínt nekünk újra, gratula érte.
Köszi Robinak és Dórinak, hogy a vonaton utazó túratársainkat elkalauzolta.
A vonat stoppolást pedig máskor is bevezethetjük. :-) Nagyon tetszett. :-) Lacinak, Etának örök hála a remek Pittnauer kinálathoz és persze a hazai vörösöket se feledjük, amit Robi osztott meg velünk. Kiváló csapatmunka volt a paprikáskrumpli elkészítése, a zacskós uborkasaláta mint ujítas került bevezetésre. Tamás újra nyert a krumpliaprítási versenyben, még a szöcskék sem zavartak.... Igaz most egy kicsit más ízű lett ebédünk, mint a megszokott, de mint kiderult ezt csak Ádám és én éreztük...
Összesen 23-an túráztunk most, Voltak többen akik először jöttek most velünk
A kecsketej pedig nekem volt első élmény, köszönöm szépen Ferinek, a reggeli friss fejést. :-)
Az FNT-n gondolom összefutunk majd ismét e fehér nedüvel, vagy esetleg előbb is lehet, hiszen július elejen is megyek SZIKI-re.
Rózsa

A mai Naturáról, amely nekem az első volt, csak szuperlativuszokban tudnék beszélni. Viszont rövidre akarom fogni a szót, ezért csak annyit mondok, hogy fantasztikus volt.
István

Ismét hátunk mögött tudhatunk néhányan (pontosan 20 fő) egy felejthetetlen, szűk baráti társaságban eltöltött szép napot, mely ismét lehetőséget biztosított a jelenlévők számára, hogy a koszos, büdös, poros városokból kimenekülhessünk, mégha csak 1 napra is, egy zajmentes, nyugodt, tiszta levegőjű környezetbe, és eközben élvezhessük is a napocska idén már vélhetően utolsó sugarait is.

A Nagykőrösi vasútállomáson történt gyülekezést követően, a rendelkezésre álló gépjárművekkel (akik vonattal, vagy autóbusszal érkeztek, számunkra is jutott hely az autókban) kivoultunk a túra helyszínére, mire éppen eltüntek a felhők, és a napsugarak kellemes hőmérsékletet kezdtek nyújtani, ami biztosította azt, hogy a testünket is rábízhatjuk melegíteni, a ruháink feleslegessé váltak.

Az előző natúrán szerzett tapasztalataimat, mely szerint kényelmetlen volt számomra, hogy a táska a gyalogtúra során a vállamat húzta, javasoltam a társaságnak, hogy aki csak teheti, a lehető legtöbb holminkat hagyjuk a kocsikba bezárva, hogy a sétát minél kényelmesebben tehessük meg.

Én ezt olyannyira túlzásba is vittem, talán pozitív példát is igyekeztem mutatni némileg a társaság tagjainak, mindenem a kocsiba hagytam, mobil telómat is kikapcsolva, az se zavarjon meg még véletlenül sem, ne adj isten elveszítsem, se táska, se ruhanemű a kezemben, sőt, még a szandálom is hátrahagyva, úgyhogy tényleg teljes mértékben úgy tettem meg a közel 2.5 órás utat, ahogyan a jóistenke megteremtett, kezeim szabadon voltak, nem húzattam holmik cipelésével.

A többség is valóban követte példámat, és csak kevés holmit, esetleg egy törölközőt vittek magukkal, és menet közben sokan a cipőjüket is feleslegesnek tartották használni, és levetve kezükben vitték.

Olyan útvonalon mentünk, melyeken elvétve jár valaki, emiatt pókok keresztezték hálóikkal az útvonalunkat számtalanszor.

A gyaloglás senki számára nem volt fárasztó, egy kellemes nyári sétának tekinthető, amilyet naponta megteszünk a belvárosban is akár, miközben tülekedő emberek között kell szlalomoznunk, a gépjárművek kipufogó füstjeit belehelvén eközben.

Éppezért is érthetetlen számomra, hogy a rengeteg naturista barátunk, akikkel felejthetetlen napokat töltünk el a különféle strandokon, vagy uszodai rendezvényeken, miért idegenkednek ennyire az ilyen jellegű kikapcsolódástól.

Ugyanis ezen a natúrán az utiköltségen kívül még uszodai, ill. fürdő belépő költsége sem terheli a pénztárcákat, így az igazán természetet, és a ruhátlanság felszabadító érzését kedvelők igazi paradicsomi hangulatban érezhetik magukat, éppezért hiányolom sokak jelenlétét a programról. (Akik hivatalos, elháríthatatlan ok miatt nem tudtak megjelenni, igazolt távollétnek tekintjük.)

Sőt, Ádám újdonságokat sosem nélkülöző konyhaművészetét is sajnálhatják mindazok, akik megelégszenek azzal, hogy csupán az élménybeszámolókat olvasgatják, nem éreznek késztetést arra, hogy egyszer saját maguk is részesei legyenek ezeknek az élményeknek, mert a kaja készítés számomra mindig egyfajta élmény, hogy közösen, kis apró közreműködésekkel mindanyian kivesszük a részünket, és a végén ennek gyümölcsét leszüretelve nagy lakomázás keretében elfogyasztjuk.

Több kedves barátunkat hiányoltam a résztvevők közül, akikkel már régebben volt alkalmunk együtt natúrázni.

Remélem legközelebb picivel nagyobb aktivitás mutatkozik, bár azt most is hozzá kell tennem, mint már régebben, és ezt mindig is meg fogom említeni, hogy ennek a családias hangulatát, légkörét pont a kis létszámánál fogva érhetjük csak el, ha többszörös létszám jelenne meg, akkor ez így már ennyire csapatszelleműen nem valósulhatna meg.

Ezúton is köszönetemet fejezem ki Ádámnak, hogy áldozatos körültekintéssel (időjárás, és a megfelelő hely kiválasztása, előzetes helyszíni szemlével) megtervezte a túrát, úgyszintén az étel elkészítése során mint főszakács biztosította, hogy degeszre kajálhassuk magunkat.

Továbbá a NAVKE egyesületnek, hogy a nem egyesületi tagok számára is lehetőség van a részvételre, és különösen azt, hogy részvételi díj beszedése nélkül is ebéddel megvendégeltek bennünket !

Már mostantól várom a következő (tavaszi) natúrát, remélem a jelenlévőkkel, és a most megjelenni nem tudott natúrás barátainkkal akkor majd lesz alkalmunk együtt lenni, ill. néhány további barátunk is késztetést fog érezni a natúrák hangulatának, szépségeinek megismerése iránt, és személyével emelni fogja a program színvonalát !