FooldalMemories from Délegyháza
Magyar    


bemutat program hirek tag levlista link archivum gond zum

MNE Napok Délegyházán

Naturlistán megjelent élménybeszámolók a 2006. aug. 18-20 között zajlott eseményekről

Szombaton a programok a széldeszkásokkal kezdődtek. Sajnos az előző napi szeles időből éppen csak egy kis kóstoló maradt, így szegényeknek igencsak ki kellett tenniük magukért, hogy teljesíteni tudják a távot, de sikeres volt. Mindenesetre látványnak gyönyörű volt, ahogy a vitorlák siklottak a tavon (talán ez az ige, a sebességet tekintve, kicsit túlzó, de tényleg szép volt).

Sajnos elbeszélgettem az időt, így a bicikliversenyen, az előzetes beharangozás ellenére, nem tudtam indulni.

A kerékpáros ügyességi versenyen ellenben, több listataggal együtt már igen. A pálya nagyon nehéz volt (szlalom + első kerék bólyát belülről, második bólyát kívülről kerül + 8-as pálya, mindegyik kör másfélszer + 10 centin belül megállás + ráadásul az egész elfért a Bermuda aszfaltozott részén), így sikerült rekordot javítanom a feldöntött bóják számában, viszont a KRESZ-teszten már olyan jól teljesítettem, hogy a felnőtt kategóriában a harmadik lettem. A teljesítményem értékéből levon, hogy a tesztet eredetileg alsó-tagozatosoknak szánták. (Ellenben háromnál többen indultak, így azért van értéke a harmadik helyezésemnek).

Szintén több listatag indult az erős-ember versenyen is. Szerencsére a lányok külön kategóriában indultak, így nem tudtak minket egyenesben lekörözni. Nagyon jó hangulatú volt, szerencsére senki sem vette vérkomolyan a játékot, együtt nevettünk magunkon, ha úgy alakult, illetve őszinte szívvel gratuláltunk a másiknak, ha jobban sikerült a dobása, mint nekünk (a dobást itt szó szerint kell érteni). A traktorkerék nyomai vízzel eltüntethetők, a vasaló tényleg nehéz és elárulhatom, hogy az Ignisből sem spórolták ki az anyagot. Itt már emelt szintű KRESZ-tesztet kellett kitöltenünk, szerencsére nem hivatalosan, így mindenki megtarthatta a jogosítványát.

Vasárnap egy ötletes újítással indult a nap: egy kis traktorral jártak a pálinkás kocsi előtt (+ csörömpölés és hangosbeszélő), így senki sem maradt le a lélekerősítőről. A kocsi pacija most debütált a telepen, de elmondhatom, hogy jól teljesítette a feladatát. Sajnos a csikós nekem nagyon hiányzott, de reméljük, hogy jövőre újra ott lesz majd, ha nem is a bakon, de a rezesbanda mellett.

A tóátúszáson megint csak sokan indultak, jó pár listatagunk is, s az eredményeink miatt sem kellett szégyenkeznünk. Kedves újítás volt, hogy minden átúszó kapott egy-egy sportszeletet (legalábbis nem emlékezem arra, hogy korábban is kaptak volna, pedig ha tudtam volna, és nem beszélgetem el megint az időt, én is indultam volna érte:-). A papucsát pedig mindenki megtalálta néhány órán belül.

A versenyeken a Navke és a Lista tagok igencsak szépen teljesítettek, ahogy Rózsa is összeszámolta: 7 arany + 6 ezüst + 2 bronzéremmel állhattunk fel a képzeletbeli dobogó lépcsőfokaira. De ami talán az érmeknél is többet jelent, hogy szinte minden versenyszámban annyian indultunk, hogy a próbák szüneteiben élőszóban is folytathattuk a listán felvetődött témák tárgyalását.

A koszorúzás is rendben lezajlott, tudom, sokan nem szeretik a hivatalos ízű ünnepségeket, de magamban kicsit felidéztem néhány hónapja eltávozott barátunk emlékét.

A kenyérszegés ünnepi pillanata engem szokás szerint nagyon megragadott, s külön jó volt, hogy a beszéd, legalábbis nekem úgy tűnt, sokkal békülékenyebb volt, mint amit az elmúlt években megszokhattunk. A kenyér finom volt, a zászlócskát mindenki elrakhatta emlékbe, nem volt ebben semmi hiba.

Utána pedig nagyon jó volt veletek találkozni. Furcsa dolog, hogy évente alig találkozunk egy-szer kétszer, mégis jó barátokként, régi ismerősökként tudunk beszélgetni ilyenkor. S most még jutott néhány csepp pezsgő is mindenkinek az előző napi nyereményből.

Sajnos a pénteki eseményekről és a szépségversenyről nem tudok beszámolni, pedig biztos azok is nagyon érdekesek voltak.

Nagyon jó volt veletek találkozni, beszélgetni, úszni és sétálni, napozni nem, mivel én legalábbis szinte egész hétvégén futottam a különböző programok között. Úgy érzem, minden hivatalos program nagyon jól sikerült, nagy élmény volt, de remélem a szervezők nem haragudnak meg, ha azt mondom, hogy nekem a legnagyobb ajándékot azok adták, akikkel kicsit személyesebben is együtt tudtam lenni – nekem legalábbis a naturizmus lényegét ezek a barátságok adják.

S ahogy Rózsa mondaná: „jó volt veletek”, s én teszem hozzá: legkésőbb jövőre ugyanitt!
(Dávid)


Rózsa a Naturlistára így írt:

Csodalatos hetveget toltottunk a delegyhazi Oazis Naturista Campingjeben.

A fantasztikus idojaras kedvezett az MNE Napok alatt ott zajlo sportvetelkedoknek. A tarsasag ilyenkor mindig kellemes beszelgeteseket is produkal, jo megismerni a listasokat is, ujakat es talalkozni a regiekkel is.

Most csak abbeli oromomet szeretnem megosztani veletek, hogy az "eremtablazatot" ismertessem es gratulaljak nektek, akik aktivan szerepeltetek, hosiesen es batran helyt alltatok es megdolgoztatok a helyezesekert.

A NaVKE es a Naturlistarol ismert tagjaink
-7 db aranyermet,
-6 db ezustermet
-2 db bronzermet nyertek el.

S hogy milyen nagy dolog az, amikor azt is elmondhatom, hogy szinte az osszes versenyszamban indultatok, talan meg nagyobb a sikeretek is. Gratulalok Arnoczky Evanak, Wenczel Istvannnak (ffi, noi foci, kerekpar gyorsasagi, es rutin, erosember, kotelhuzas es a szepsegversenyen szerzett ermeihez. ) Jurcza Gyorgy es Boros Viktoria a Toatuszasban lett arany ill.ezustermes... Lakos Eva es David a tollaslabda ill. a kerekpar rutin versenyben allhatott dobogora. Es a toatuszasban.pontszerzo helyeket elert fent nevezett ermeseken kivul meg B. Istvannak es G. Attillanak is.

Termeszetesen gratulalok az MNE tagjainak is, csak oket nevszerint MIND nem tudom, hogy olvassak-e az ermet szerzettek kozul, itt a listan, de aki hallja, adja at nekik is... es a szervezoket is dicseret illeti, en mint passziv resztvevo (csak a a szepsegverseny zsurizesenel segedkeztem), ugy lattam zokkenomentesen folyt a vetelkedes. De tudott dolog, nagy munka, hosszu elokeszulet ez mindig a vezetosegi tagoknak.

Szep volt fiuk lanyok!

David felajanlotta pezsgojet a vasarnapi listatalkozora elozo nap, es amikor korbeultuk masnap a Bermudan a legnagyob asztalt VELETEK, erezhetoen osszefogva es a jovorol beszelve-jo erzes volt.

S elozo este amikor egeszen hajnalig egy kozos buliban voltunk es roptuk a tancot hajnalig, sot meg vasarnap is tancolni volt kedvunk a tuzo napon ruha nelkul-jo erzes volt latni, hogy MI naturistak egyutt szeretunk lenni es egyutt ereztuk jol magunkat.

Igy volt ez meg vasarnap delutan is amint a Sport bufenel Gyuri is megosztotta velunk pezsgojet. Ugyanezt erezte minden ott levo, tagsagitol fuggetlenul vagy azzal egyutt, de kit erdekelt az ott, amikor mindenki a jot varta es kapta a tobbi asztalszomszedjatol is. Az egyeni sikereket, kozosen unnepelni a nagyszeru...

Bar jomagam nem hallottam a vasarnapi (11 oras) emlekmunel zajlo beszedet, de elmondasok szerint, az is hasonloan egy ezer evel ezelott kozos otthonrol es a folytonosssagrol szolt, arrol, hogy ami nem idevalo az ugyis elvesz ami pedig orok, a naturizmus, amiben MI hiszunk, megmarad es orokke a mienk lesz.

S jo volt hallani a kenyerszelesnel is, amint az MNE elnoke nyitottnak mondta az egyesuletet minden osszefogas elott ami a naturistak jovojerol es egyuttmukodeserol. kozos tenniakarasrol szol, napjainkban.

Aki ott volt hetvegen, aki ott volt a kezdeteknel, tudja mirol van szo... aki ott van most is bator es fel meri vallalni, hogy tesz ertunk, meg ha csak ugy is, hogy reszt vesz, segit nem hatraltat es nem falakat emel es kardot rant amikor szep szoval vendegsegbe hivod... es nemcsak a hatterben szol, nem a sorozes alatt szol oda a masiknak, hogy en lattam am szebbet is, a szinpad elott, mint aki az elso helyezett lett a szepsegversenyben... Igen en is lattam. De latni az keves. Fel kel tudni menni a szinpadra es meg is kell mutatni magunkat MINDENKINEK.

S aki ezt oszinten teszi, semmi sem gatolhatja meg ebben. Mert tiszta gondolatok vezerlik, a naturistakat jellemzo termeszetessegbol fakado emberi jellem.

Mindenfele rosszindulat nelkul, szep volt ez az aug. 20-a Delegyhazan...

Nagyon jol ereztem magam VELETEK, koszonom egyenileg is azt a sok segito telefont, egyeztetest az oda es visszautazasban kozremukodo osszes Attilanak :-) Remelem a Petofi hidnal elvalo utitarsaim is minden baj nelkul veszeltek at a tuzijatek idejet, amibe vegul is veletlenul belecsoppentunk. Nem volt semmi az egesz hetvegi felhotlen boldogsag utan...

Udv es minden jot nektek
(Rózsa)

az ékezetek pótlása folyamatban...

 


 

MNE Napok

Dávid NaturListán megjelent élménybeszámolója a 2005. aug. 20-i ünnepségről

A reggel kicsit talán hűvös volt, de a pálinkás kocsit a legtöbben már ruhátlanul várták. A kocsin, a régi jó szokás szerint régi jó ismerőseink népviseletben kínálgatták a pálinkát ? a jó szervezésnek köszönhetően, bár szerintem szép számmal összegyűltünk, mégis mindenkinek bőségesen jutott. Bár a pálinkaosztás elején talán még jól esett a ruha védelme, a végén, a Sport büfénél már tisztelettel néztük őket, sőt néhányan még annyira szemtelenek is voltunk, hogy megkértük őket, hadd szerepeljünk velük egy közös fotón. Volt ebben valami kis gonoszság is, hiszen mi már minden ruhadarabtól megszabadultunk, míg őket még népviseletbe szólította a kötelesség.

A koszorúzás is a hagyományok szellemében zajlott, de a tavalyi évtől eltérően, amikor két kisgyerek helyezte el a koszorút, idén ezt a feladatot a naturista egyenruhába öltözött Copfos vállalta el egy felöltözött menyecskével, aki ugyanúgy, mint reggel, hatalmas siker volt. Nemhiába, egy naturista telepen egy szépen felöltözött nő, nagyobb szenzáció, mint egy meztelen. Bevallom, hogy nekem a koszorúzás mindig kicsit bensőségesebb ünnep (s ezzel nem csak a jelenlévők számára gondolok), mint a kenyérszegés, bár az valahol felemelőbb.

A kenyérszegés előtt az Elnök úr felszólított mindenkit, hogy a naturista elvekhez méltón, meztelenül vegyen részt az ünnepségen. Sokan voltunk együtt, szépen sütött a nap, kell-e ennél több? Biztos, hogy az elnöki emelvény magasságából messzebb látni, talán több árnyat is, mint nekünk egyszerű naturistáknak, akik csak az élet és a szabadság egyszerűbb örömeit élvezzük. A kitüntetetteknek ezúton is, gondolom sokakkal egyetértésben, gratulálok.

A kenyérszegés pillanata szokás szerint felemelő volt, legalábbis nekem a nyár legszebb pillanata, amikor az emelvényhez lépve egy szelet kenyeret kapunk és a nemzetiszín szalag egy darabkáját ? ez az a pillanat, ami egy naturistának segít átvészelni a telet. (S abban a pillanatban, amikor szinte heringek módjára összezsúfolódunk a színpad előtt, valahogy nem tűnik úgy, hogy kevesen lennénk, mármint mi naturisták.) Külön jó érzés volt, hogy idén a pékmestert is körünkben üdvözölhettük ? nemhiába, másképpen ízlik a kenyér, ha nemcsak mesteri kéz, hanem a naturista lélek is benne van.

S amikor lassan szétszéledett az ünneplő tömeg, akkor jött el a másik nagy pillanat, amikor a levelezőlistások (a NaturListások) is le tudtak ülni egy kicsit beszélgetni. Nekem, aki az év legnagyobb részében csak e-mail-ekben tartom a többiekkel a kapcsolatot, mindig nagy öröm, ha személyesen láthatom Rózsát és a többieket. Idén is nagyon jó érzés volt leülni egy kicsit a Bermuda téren és beszélgetni a világ ügyes bajos dolgairól, nem beszorítva az e-mail-ek műfaji keretei közé, s emlékezetbe idézni hogy az e-mail címek és internetes becenevek hús-vér embereket takarnak.

Sajnos nekem az ünnepség is nagyjából csak eddig tartott, mivel egyéb elfoglaltságaim miatt el kellett mennem. Még néhány barátot megkerestem, aztán fájó szívvel vettem búcsút a nyár ruhátlan örömeitől.

 

Sporthétvége

Dávid NaturListán megjelent élménybeszámolója a 2005. június 25-i Sportnapról.

A nyári biciklizésnek is meg van a hátránya: ahhoz, hogy a délegyházi sportvégének a kezdetére leérjek, már korán, 6-kor el kellett indulnom.
Szent Iván napja ide vagy oda, de ilyenkor még csontig hatoló hideg van, hiába próbál meg az ember azzal a gondolattal vigasztalódni, hogy pár óra múlva még a bőrét is szívesen levenné.

Pár órai, viszonylag eseménytelen út után megérkeztem. A strandon már feltűntek az első fürdővendégek, s a víz is kellemetes volt, de a teleplakók még éppen, hogy csak ébredeztek, vagy benn voltak a faluban vásárolni. Bevallom, én nagyon szeretem ezeket a reggeli órákat, ilyenkor sok állat is előbújik, akiket később a strandolók elijesztenek. Út közben egy harkállyal hozott össze a jó sors. Elő a fényképezőgépet és indulhat a vadászat! Persze a ravasz madár azt még eltűrte, hogy a közelébe menjek, de azt már nem, hogy le is fotózzam – úgy látszik szigorúan vette, hogy naturista helyen csak a célszemély beleegyezésével szabad fényképet készíteni. ?

Közben persze már zajlottak az első versenyek előkészületei. A köztisztasági intézmények (értsd: mosdók) belső falán olvashatók voltak a programok (persze, jó délegyházi szokás szerint, ezekből csak a versenyszámok egymásutánisága derült ki, de a naturizmushoz szerintem inkább a mediterrán lazaság, mintsem a poroszos fegyelem illik, csak meg ne haragudjanak rám német barátaim).
Nem volt nehéz megtalálni a versenyek színhelyét: messziről hallani lehetett a hangszórókból áradó zenét (kicsit hangos is volt ízlésemhez mérten, de nem volt bántó). A strandröplabda pályát még csak előkészítették, amikor a szörfösök (négyen voltak) elindultak. Sajnos a szél ne fogadta őket kegyeibe, így pár óra múlva egy újabb futamot is rendeztek.
Sajnos, ahogy elnéztem, a strandröplabda versenyen csak két csapat indult (legalábbis valahányszor visszamentem, mindig ugyanazokat láttam, egy-két új arccal is) – igaz, ők olyan profin csinálták, hogy akár az olimpián is indulhattak volna. Ha lett volna még egy csapat, ahol az amatőrök is labdába rúghattak (illetve érhettek) volna szívesen beálltam volna én is. Így csak csodálattal figyeltem a fiúkat.
Úgy hallottam, hogy a versenyekre (bár nem voltam mindegyiken ott, így remélem, tévedek) kevés jelentkező volt. Ami valahol érthető is, hiszen keveseknek van szörfjük a telepen, de talán, ha a strandvendégek között kicsit erősebb lett volna a reklám, biztosan jelentkeznek páran a többi versenyre, hiszen szinte telt ház volt.
Vannak, bevallom, néha én is közéjük tartozom, akik néha aggódnak a naturizmus jövője miatt, de tegnap, amikor elkerekeztem a strandra, megvigasztalódtam: telt ház volt, legalábbis a kocsik szintjén. Szerintem délidőben, jó, ha egy vagy két szabad parkolóhely volt. Persze a fövenyen nem volt nagy a zsúfoltság, bőven volt hely még a játszásra is (talán néhányukat át lehetett volna csábítani a hivatalos versenyekre is). És jó volt látni a számos totyogó gyermeket is, akiket kihoztak a szüleik.
No, de térjünk vissza a versenyekre: megindult a szörfverseny második fordulója is, immár három és fél indulóval.

Ami engem illet, én megelégedtem azzal, hogy erkölcsi támogatást nyújtsak barátaimnak, s amikor eltávolodtak, a lefeküdve a felhőűzés nemes, ámde kevésbé kimerítő sportját űzzem.

A verseny közben benéztem barátaimhoz is, ahogy a telep legfiatalabb lakóihoz volt szerencsém: egy hattyúpárhoz és három kicsi „rút kiskacsához”. Bevallom, sok mindent láttam már életemben, de újdonság volt látnom, hogy az egyik szülé fölemelte kissé a szárnyait, középen egy kis vályút képezve és ott szállította a kicsinyeit. Sajnos, ahogy közelítettem hozzájuk, olyan hangosan adták tudtomra nemtetszésüket, hogy jobban láttam, ha nem zargatom őket. De azért, egy képet tudtam készíteni erről az élő „anyahajóról” (a jobboldali felnőtt hattyú szárnyai között látható az egyik kicsike):

Később már megbékültek velem...

Közben szerencsésen megkezdődött a „lábtenisz” verseny is (bár nem nagyon értek a sporthoz, de nekem annak tűnt).
A darts versenyről nem tudok helyszíni beszámolóval szolgálni, ezzel kapcsolatban csak annyi információval tudok szolgálni, hogy egy fiatal a büfében vidáman említette a barátjának, hogy úgy látszik, meg lesz az első díja, mert addig csak ő jelentkezett – remélem, később akadt kihívója is.
Nos ennyit tudok mesélni erről a csodálatos napról. Én személy szerint örültem volna, ha bicikliversenyt is rendeztek volna, akkor mertem volna indulni az „öregfiúk” kategóriában, de úgy látszik, kevesen rajonganak annyira a drótszamarakért, mint én (pedig, ha ketten indultunk volna a versenyen, életem első ezüst díját is meg tudtam volna szerezni ?). Jó lenne, ha egyszer feléledne a Tour de Nudi hagyománya is, persze ez nem csak a szervezőkön múlik.

Délegyháza egy újabb csodálatos nappal ajándékozott meg.

szorf.jpg
hattyuk2.jpg
felhok.jpg

Az első pörköltfőző verseny

Megjelent a Nudi Hírek 2004/3. számában

Már hetekkel a kitűzött dátum előtt mondogattuk: -Ennek a napnak jól kell sikerülnie.

Nagy erőkkel folyt is a szervezés, plakátolás a higi boxokban, a telefonos és rábeszélések, e-mailben egyeztetések, hogy minél többen ott legyünk a strandon, szombat délután. Otthoni előkészületek, többszöri bevásárlások… mennyi -mennyi feladat aminek mind jól kell sikerülnie.
Reggel a strandon már láttuk: itt valami készül. Elkerített a területet a fák alatt, a mai vendégek napozás helyett inkább hagymát, húst és szalonnát aprítottak.
Hencsi közben zsüritagokat toborzott, míg Anikó a területfelelősökkel tartotta a kapcsolatot. Az elnökség több tagja pedig szervezte és segítette a versenyzőket. Ha kellett még tejfölt is szereztek a díszítéshez.
A tűzgyújtás volt az első nehéz feladat, jutott mindenkinek elegendő tüzifa, ha nem is mindig a zsákból, de jó szomszédok révén ez máris jól sikerült. A szakácsok pedig naturista egyenruhában és sajátos köténykékben, fakanállal a kezükben szorgoskodtak. Kinek pici bográcsban, kinek hatalmas üstben de pár perc után már szerteszét egyre jobb illatok terjedtek és keveredtek a fák hűs lombjai alatt. Főtt a titkos receptek alapján a 7 csapat díjra éhes alkotása. Volt itt mindenféle husi, a tyúktól a birkáig, a marha idősebb és fiatalabb változatai, hogy a vadhúsról már ne is beszéljek. Némelyik kezdetben még úgy nézett ki, hogy gulyásleves lesz belőle, másoké pedig vörösborban úszkált.
A csapat tagjai azonban nem nagyon úszhattak egyikben sem, ha csak nem a jó hangulatban vagy sörben, mert abból senkinél sem volt hiány. Baráti élcelődések, poénokból ki nem fogyó víg kedélyű naturisták hangzavara töltötték meg a partszakaszt.
Hencsi gondoskodott a verseny vizesített változatáról is, főzés közben mindenki meglepetésére hatalmas vizibomba csatára hívta a segítő kuktákat. Remek frissítő! Ez megint jól sikerült játék volt.
A szakácsoknak közben folyamatosan dolgozni, keverni-kavarni, tüzelni, kóstolgatni fűszerezni kellett. Készültek különböző saláta költemények, köretek közül Erzsi különleges nokedlijét említeném. Valódi csapatmunka folyt, no meg a sör… Kóstolgattunk mi mindenfélét és a mai napig nagyra értékelem Jenő felejthetetlen és fenséges előételét, a sajtkrémes falatkáit is.
Késő délutánra kiderült, hogy a zsűri miként értékelte a csapatok teljesítményét. Hirtelen jött az eredményhirdetés, a torkunkon is akadt a falat az örömtől, amikor Hencsi a zsűri döntése alapján a IV. kerület, a strand csapatának ítélte oda a vándorserleget, és az első helyezettnek járó karton sört. A csapat borjúpörköltje valóban nagyon finomra sikerült, és fenségesen finom, ízletes elkészítéséért elsősorban a szakácsot, Jancsit illeti a dícséret.

Köszönet a strandon megjelent vendégek szorgos és ügyes munkájáért is, különösen a NaVKE tagjainak, a tőlük már megszokott mindig is aktív közreműködésért.
Jó volt látni őket, ahogy este együtt visszamentek a strandra, mind a huszonvalahányan. Körbeülték a serleget. Csendben pihentek és beszélgettek körülötte. Jókat nevetgéltek és figyelték a naplementét. Az aranyló híd tükrében még úsztak egyet, de most már nem a sör habjai frissítették testüket, hanem ez a fantasztikus víz, a tó vize, ami a naturisták számára ruha nélkül a legtermészetesebb. Annak a délegyházi tónak a vize, ahová nyaranta visszatérő vendégként érkezünk ide, s ahol mindig csodálatosan szép az este.
Ahol ezentúl nyaranta már hagyományként pörköltfőző versenyt is rendeznek.
Ahol már elmondhatjuk: - Ez a nap ismét különösen jól sikerült, ugye?

Köszönjük az Magyar Naturisták Egyesülete vezetőségének, hogy igyekszik egy ilyen rendezvénnyel „naturista hagyományt teremteni, ahol mindenki jól érzi magát és lehetőség nyílik arra, hogy jobban megismerjük egymást”.

Gratula a győztes csapatnak és gratula a többieknek is. Jövőre várunk benneteket újra, ugyanitt, akár több csapattal is, hisz a vándorserlegét meg kell védenünk! :)

Árpádiné Markács Rózsa
Délegyháza, 2004. július 24.

serleg02.jpg
 

Színes tavaszi hangulat

Dávid élménybeszámolója megjelent a Naturisták levelezési listáján – NaturLista -, 2004. június 1-én

Mivel senki nem írt róla, megosztom veletek Dél1-es élményeimet...

Én még sohasem láttam Dél1-et ilyen gyönyörűnek (pedig már jó egy évtizede járok oda). Minden tiszta zöld, piros és kék volt, sehol egy száraz folt, minden virágzott. Sokan dicsérték a Vidám-domb oldalát, de aki nem ment fel a Szeles-domb tetejére az egy életre sajnálhatja. Sajnos nem volt nálam a fényképezőgépem, de remélem valaki csak lefotózta közületek, s közreadja a listán.

Ismerőseim nagyon dicsérték a gulyáspartit, sajnos én még nem tudtam részt venni rajta.

Elmondásuk szerint a rossz id? miatt sajnos nem voltak túl sokan a vasárnapi programokon, de hétfőn már egész sokan összejöttünk. Tétlenkedő embert nem nagyon lehetett látni a telepen. Majdnem mindenki füvet nyírt, fát nyesett, virágot ültetett. A gondnokság is kitett magáért és a legtöbb helyen lenyíratta a füvet is.

A felfújható vár is rendben megérkezett, amikor elmentem mellette, mindig volt rajta egy pár gyerek is (sajnos már években és kilókban is túl vagyok azon a határon, hogy ki mertem volna próbálni).

Érdekes módon, rajtam kívül kevés embert próbálta ki, hogy milyen a víz (de amikor kibújtam, rögtön megkérdezték, hogy hogyan lehetett túlélni).

A bőröm pecsenye lett, a lábamon alig tudok állni, szóval fantasztikusan éreztem magamat.

R-4.jpg
R-3.jpg
R-2.jpg