FooldalExperiences of an "ancient" naturist
Magyar    


bemutat program hirek tag levlista link archivum gond zum

Ősnaturista élmények

A NATURIZMUSRÓL
Tapasztalatok, élmények, gondolatok, tények


Először 1969-ben Rab szigetén jutottunk el nudista strandra. A finomabb közönség, a kellemes családias hangulat annyira megtetszett, hogy minden nap oda jártunk. Mikor hazatérve eldicsekedtünk közeli rokonainknak, jó barátainknak nudista tapasztalatainkról, többen megkérdezték, hogy mit szólt hozzá 9 éves fiúnk.
Természetesnek vette, mert hozzá volt szokva hogy mások előtt meztelenül legyen, és másokat meztelenül lásson.

Családunkban a meztelenségből nem csináltunk problémát, aminek elvi és gyakorlati oka is volt.
Egy gyereknek meg kell tanulnia, mi a különbség férfi és nő között, hogyan néz ki egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő. Semmi értelmét sem láttuk, hogy felesleges gátlásokat plántáljunk belé, hogy álszeméremre neveljük.
A legegyszerűbb, legtermészetesebb módot választottuk, a szemléltető oktatást: kicsi korától megszokta, hogy minket ruhátlanul is lásson, és így fel sem merült benne, hogy a meztelenséget szégyellni kellene.
Az alföldi városok lakásainak több, mint 90 százalékában nem volt fürdőszoba akkoriban. Az emberek a gőzfürdőbe, kádfürdőbe jártak tisztálkodni. Senkit nem szóltak meg azért, mert gyermekével együtt fürdött. Voltak páros kádas kabinok, ide a szülők magukkal vitték gyermekeiket is. Mi is így csináltunk. A tisztálkodás fontosabb az álszeméremnél.
Barátaink is így nevelték a miénknél egy évvel idősebb fiúkat. Egy közeli új bérházban laktak, gyakran átjártak kertünkbe napozni, 1962-től mindnyájan meztelenül.
Nejem unokahúga, Zsuzsi, iskolai szünetben gyakran volt nálunk. Ilyenkor ő is elment feleségemmel és fiúnkkal a páros kádba, sőt 12 - 13 éves korában egyedül vitte 7 8 éves unokatestvérét az egyes kádba.

Hogy a nagyobb gyerek vitte fürdőbe a kisebbet, az másutt is szokásban volt: '45 novemberében a hosszú iskolai szénszünetben nagyanyámhoz utaztunk, akinek házában a szovjet bevonuláskor a fürdőszoba használhatatlanná vált. Nővéremmel elmentünk a fürdőbe. Először jártunk ott, két jegyet kértünk.
-Egy is elég, ha együtt fürdenek - okosított fel a pénztárosnő.
Testvérem akkor már túl volt az érettségin, én 13 éves, de serdületlen, kis növésű gyerek voltam.

 





A Rabon eltöltött nyaralás úgy megtetszett, hogy a következő évben ismét elmentünk oda. 1972-es többhetes nyugat-európai (német, francia, svájci és osztrák) utunk során kizárólag naturista campingekbe jártunk az FKK- Reiseführer segítségével. Ezeken a helyeken értékeinket nyugodtan felügyelet nélkül hagyhattuk, több klub alkoholmentes, a svájci Neuchatelnél lévő telep ráadásul vegetáriánus is volt. A 20. század elején kialakult német FKK mozgalom nagy súlyt helyezett az egészséges életmódra, ennek része volt a meztelen napozás, fürdés és sportolás.

A náci Németország, mint minden rémuralom, szeretett a tiszta erkölcs védelmezőjének szerepében tetszelegni, ezért betiltotta az FKK mozgalmat. Magyarország fáziseltolódással követte Németországot, a 30-as évek végén Budapesten létrejött egy rövid életű nudista telep, a Bicsérdy-féle nyerskoszt mozgalom a meztelenséget is vállalta. úgy gondoltam, hogy a háború után, miként az első világháború után is, a fürdőruhák tovább zsugorodnak, majd végleg eltűnnek. Nyugateurópában fel is lendült a naturizmus, amit a félig-szocialista Jugoszlávia idegenforgalmi meggondolásból a tengerparton ki is használt.

A szovjet blokk országai mereven elzárkóztak a naturizmus elől, jóllehet valaha Lenin, akárcsak II. Miklós cár, híve volt a meztelen fürdésnek. Lengyel József, a Németországból emigránsként a Szovjetunióba vándorolt, majd a Gulagra került író mesélte egy író-olvasó találkozón: meglepetten tapasztalta, hogy a szocialista forradalom után az oroszok fürdőruhában strandolnak, holott Németországban ezen már túljutottak.
- Itt a forradalom előtt fürödtünk meztelenül, a fürdőruha a forradalom vívmánya -válaszolta egy barátja.
Nejem unokatestvérét moszkvai tanulmányai idején meglátogatta felesége. Szobájába második ágyat beállíttatni nem sikerült, szállodáról szó sem lehetett, így ketten aludtak egy ágyban. A "gyezsurnaja" (szobaasszony) szemérme nem engedte, hogy a reggeli csúcsforgalomban együtt használják a több szobához tartozó fürdőszobát.

Kivétel csak az NDK volt, ahol régi hagyománya volt a meztelen fürdésnek (Goethe, Bismark). Az Ulbricht-Honecker pártvezetés ugyan nem engedélyezte az FKK egyesületek működését ("ahhoz, hogy valaki letolja a nadrágját, nem kell egyesület"), viszont sok FKK strandot alakítottak ki, különösen a Keleti tenger partján.
A nyaralást gyakorlatilag a szakszervezet intézte, az üdülési beutalót aszerint kellett kérni, hogy textiles, vagy FKK strandra akarnak-e menni. A meztelen strandolás ott annyira gyakori és elfogadott volt, hogy azt az emberek ismerőseik, kollégáik előtt nem titkolták.

Nálunk a 80-as évekig szó sem lehetett naturizmusról, állandó rendőri zaklatásnak voltak kitéve a bányatavaknál próbálkozók. Naturista egyesület sem alakulhatott, mert ott nehezen lehetett volna biztosítani a párt vezető szerepét, amelyet pedig az alkotmány is előírt. Hiába próbálkozott és próbált mindent megtenni a legmagasabb fórumokig is elmenve a századdal egyidős építészmérnök, Streitz Gusztáv, hiába tervezte úgy a campingeket (pl. Vonyarcvashegyen), hogy azok naturista campingeknek is megfelelhessenek, hiába vadkempingezett Lóréven feleségével és néhány lelkes barátjával, a 80-as évek áttörését már nem érhette meg, 72-ben hirtelen meghalt.
A Magyar Naturisták Egyesülete '81 '82 táján alakult meg, '83-től legális a ruhátlan napozás és fürdés az egyik délegyházi tavon. A nudizmus lavinaszerűen indult meg, különösen '83 szokatlanul forró nyarán. Az embereket valószínűleg az is vonzotta, hogy dacolhattak a párttal. Ez a lendület a rendszerváltás után alábbhagyott, sőt újabban egyes hivatalos szervek az engedélyezésről áttértek a tiltásra (l. Budakalászi Önkormányzat, Omszki tó).

Nyaranta Istrián, leginkább Koversadán töltöttünk két, olykor három hetet. Rabon is, Koversadán is sok magyarral találkoztunk; a naturizmus tehát nem volt ismeretlen és idegen hazánk fiai előtt.
'81-től Délegyházára is kijártunk, de '85-ben átszoktunk a hozzánk közelebb fekvő Omszki tóhoz.

Váratlanul olyan ismerősökkel találkozhatunk, akikről nem is sejtenénk, hogy naturisták. Nagyobbik fiam már egyetemista volt, amikor Koversadán találkozott egy leánnyal, akivel a gimnázium párhuzamos osztályába járt. Ő szüleivel és húgával nyaralt. Találkoztam idős, középkorú és fiatal kollégával is. Együtt szaunáztam vidéki kolleginával, aki elárulta, hogy ők is naturisták. Az Omszki tónál találkoztunk, majd többször együtt mentünk ki egy, a szomszéd házban lakó házaspárral; ugyanott beszélgettem intézetünk kézbesítőnőjével és férjével. Egyszer az NDK-ban egy kollégám és felesége hívott szaunázni.

Vannak, akik ha ismerőst vesznek észre a naturista strandon, elkerülik. Ilyet sohasem tettem. Az operában vagy a textiles strandon sem kerülném el az ismerősöket. Miért is tenném, hiszen mindketten meztelenül vagyunk, nem illetlenkedünk a másik előtt.

Van amikor a férfi, van amikor a nő a meztelenkedőbb, és ismerteti meg társával, családjával a naturizmust. Leggyakrabban mindketten egyformán azok. Úgy 30 éve egy jó barát családot próbáltunk naturista nyaralásra csábítani. Az asszony nem ellenezte, a gyerekeknél sem volt probléma a meztelenség, de a férj nem akarta. - - - -

 





1973-ban néhány napot Koversadán töltöttünk, onnan indultunk tovább Olaszországba. Reggeli után éppen sátrunk összecsomagolásával bíbelődtem, mikor hozzám lép egy hölgy, és kérdi magyarul, hogy átadnánk-e nekik helyünket. Igenlő válaszom után nyújtja a kezét, bemutatkozom.

-Én vagyok a ....... Klári -válaszolja.
Együtt érettségiztünk '51-ben. Orvosnő volt Szegeden, orvos férjével és két 15 és 11 éves fiával járt már évek óta Koversadára. Olaszországból visszatérve, mellettük találtunk helyet. A fiúk jól összebarátkoztak, és hosszú éveken át együtt töltöttük a nyarat.

A rokonságból egyedül Zsuzsi volt nem csupán megértő, de ki is jelentette, hogy velünk jön a nudista strandra. Először '77-ben volt velünk Koversadán, a '90-es évektől pedig rendszeresen együtt járunk oda.

Kisebbik fiúnkat, 3 éves korától vittük nudista strandra, majd 6 éves korától naturista campingbe. Felnőtt korában mesélte el, hogy sokáig a campinget olyan helynek gondolta, ahol az emberek meztelenül táboroznak.

Egyik nyáron Koversadán egy magyar házaspárral beszélgettem. Látván két teenager fiúnkat, az asszony megjegyezte, hogy ő sohasem hozná a fiát ilyen helyre.
-Miért?
-Mert nem vetkőznék le előtte.
-Hány éves a fia? -kérdeztem.
-Öt -válaszolta meztelenül.

Fiaink 21 illetve 20 éves korukig jártak velünk nudista strandra.

 




Határozottan állíthatom tapasztalataink alapján, hogy a nudizmus gyerekkorban és serdülőkorban egyaránt kifejezetten előnyös. Az nyilvánvaló, hogy a vizes fürdőruha a kisgyermek testének jobban árt, mint egy felnőttnek. Az a gyermek, akinek természetes a meztelenség, nem fog leskelődni, kíváncsiskodni, nem lesz prüd, nem alakulnak ki benne a meztelenséggel kapcsolatban téves nézetek, és a meztelenséget nem azonosítja a szexszel.

A nudizmus ellenzői azzal érvelnek, hogy a gyerekre nézve káros, ha szüleit meztelenül látja, mert megzavarja őt a rá nézve hátrányos összehasonlítás. Ezen az alapon nem lenne szabad férfin bajuszt vagy szakállt látnia, a nőknek muszlim köpennyel kellene mellük kontúrjait elrejteni, sőt, kezet még kesztyűben sem láthatna a gyerek, mert a felnőtt kéz sokkal nagyobb és ügyesebb, mint az övé, tud írni, hangszeren játszani.
Kisebbik fiam még négy éves sem volt, amikor velünk volt Athénben az Akropoliszon. Megkérdezte, hogy a grandiózus épületek miért romosak.
-Mert nagyon öregek.
-Mint a nagymamám?
-
-Sokkal öregebbek. Szél, eső, meg földrengés tette tönkre őket. Mikor ősszel fújt a szél és esett az eső, szorongani, sírni kezdett.
-Én nem szeretném, hogy a házunk olyan legyen mint az Akropolisz!
-Az Akropilosz látványa jobban megviselte kisfiúnk lelkivilágát, mint a nudista strand, de erre nem figyelmeztettek tudós gyermekpszichológusok, és az Akropolisznál sem óvtak minket attól, hogy annak megtekintése a gyermekre még szülői felügyelet mellett is káros lehet.

Aki sohasem járt naturista strandon, az nem is tudja elképzelni milyen ott, viszont vad dolgokat fantáziál. Úgy gondolják, hogy az egy erotikus hely, oda az emberek magukat mutogatni járnak, és csak jó alakú fiataloknak való. Az utóbbi tíz évben előszezonban járunk Koversadára, ahol akkor főleg nyugdíjas korúak a vendégek. Komolyan gondolják, hogy 70 éves házaspárok a szex kedvéért mutogatják magukat a nudista strandon?

És itt lép be egy rögeszme: az öreg test látványa vagy akár a fiatalé is, csúnya, gusztustalan. Ízléstől függően van csúnya arc, csúnya kéz, csúnya láb is, mégsem takargatjuk. Ami számomra szexuálisan nem vonzó, azt nincs jogom csúnyának, gusztustalannak mondani. Különösen furcsa vallásos embertől hallani ilyen érvet. Isten hitük szerint az embert a saját képmására teremtette. Ő lenne csúnya itt-ott?

Vannak, akik csak fiatal, jó alakú lányoknak engednék meg a naturizmust. Ezeknek az a meggyőződésük, saját magukból kiindulva, hogy naturista helyekre kizárólag kukkolók járnak. De ennél is rosszabb az, hogy hatalmi szóval kívánnak beleszólni mások magánügyébe, hogy saját ízlésük alapján elvitatják egyes emberektől a ruhátlan napozás, fürdés jogát.
A valóság azonban az, hogy a rossz alakúak, a túl kövérek, túl soványak, a testi hibásak, mindazok akik textiles strandra nem járhatnának, nyugodtan elmehetnek, és el is mennek a nudista strandra, mert ott embertársaik természetesnek tekintik, hogy mindenki olyan, amilyen.

Sok férfi fél az erekciótól, azért nem megy nudisták közé. A meztelen tömegben nagyon ritkán, leginkább serdűlő fiúknál fordulhat elő spontán merevedés. Az elmúlt négy évtizedben naturista helyeken ezrével láttam férfiakat, de egy kézen meg tudnám számolni ahánynál fél- vagy teljes merevedés lépett fel. Hogy egy nőnek mekkora melle van, azt fürdőruhában is látni. Manapság pedig egyre több nő napozik topless a textiles strandon. Ha valaki a tangát is leveti, akkor megtudhatjuk, hogy borotválja-e a punciját vagy festi-e a haját. Egy férfinál megtudhatjuk, hogy mennyi bőr takarja a makkját. Ennyivel több információt nyújtunk meztelenül. Ezt kellene szégyellni?

Csupán megállapodás és megszokás dolga, hogy strandon, uszodában, szaunában meztelenül legyünk szexuális gondolatok nélkül. Ugyanúgy, mint az utcán, a férfiak észreveszik a szép nőket, gondolom a nők is megnézik a fess férfiakat, a többi emberről szinte tudomást sem vesznek. A metró mozgólépcsőjén, ha észreveszem, hogy a szemközt jövő férfiak feje egyformán forog, akkor a közelemben egy csinos nő van, őt fixírozzák. Ebben semmi szex nincs, ez természetes.

Relatív, hogy mit, mikor és hol tartunk esztétikusnak. Az indiai szubkontinensen, még a mohamedán úriasszonyok is szárit hordanak vendégségben, ünnepélyes alkalmakkor. A melltartótól lefelé a derék a has, a tompor kilátszik, a szári csak itt-ott takarja azt, ami az esztétikum nevében betakarandó lenne. A szárit szép, elegáns viseletnek tartják, amit bármilyen korú és alakú hölgy hordhat.

Eklatáns példát mutattak az amerikaiak, amikor a II. világháború végén Japán feltétel nélkül kapitulált. A fegyverszüneti egyezményben két, nem kimondottan katonai feltételt is követeltek. Az egyik az, hogy a japán császár mondjon le a Tenno azaz a Nap fia címről. A másik pedig az, hogy tiltsák be a férfiak és nők közös meztelen fürdőzését, mert civilizált országban ilyet nem csinálnak. Igaz, hogy Japán civilizációja és ipari fejlettsége állta az összehasonlítást az amerikaival és az európaival, igaz, hogy a fürdőkultúra része az ősi japán civilizációnak, de a közös fürdés tudata mégis intoleránssá tette az amúgy liberális, de prűd amerikaiakat.

A japánokkal ellentétben a kínaiak prűdek, a maguk módján. Tajvan a II. világháború végéig Japánhoz tartozott. A természetes meleg forrásoknál a japán fürdőket a kínaiak kádfürdővé alakították. Uszodáknak a nemek szerint elválasztott öltözőiben is elfüggönyözött kabinban cserélnek ruhát. Az utcai W.C.-kben a nők a férfi vizeldén keresztül jutnak a női W.C.-be. Az illem nem sérül, hiszen a férfiak háttal állnak nekik. Vidéki környezetben lévő turista látványosságok mellett a vizelde egy kb 140 cm magas téglafal mögött van. Iskolai kiránduláson, míg a fiúk dolgukat végzik, kint álló társaik, főleg lányok, beszélgetnek, incselkednek velük. Az emberek nyugati módon öltöznek, a nagy melegben a nőkön ujjatlan trikó, mini szoknya, de a mini bugyi és mini melltartó mindig mindent tökéletesen eltakar. - - - -

 





Naturizmus és nudizmus, mi a különbség? A naturisták magukat természetszeretőknek, környezetvédőknek, kulturáltan viselkedőknek vallják, és ezek mellett elfogadják a meztelenséget is. A naturizmus ellenzői joggal állítják, hogy a naturizmus ezek szerint ugyanaz, mint a nudizmus, mert minden józanul gondolkodó ember természetbarát, környezetvédő, és kulturáltan viselkedő, még akkor is, ha prűd. A naturizmus minden bizonnyal eufemisztikus szinonimája a nudizmusnak. Mégis látok egy különbséget: a naturizmus szó arra utal, hogy hívei természetesen viselkedő emberek, nekik természetes, hogy az emberek között vannak nők és férfiak, fiatalok és öregek, szőkék és barnák, kövérek és soványak, alacsonyak és magasak, stb. Ezért az is természetes, hogy nem fognak ruhában fürdeni, napozni, mint a textilesek.

A meztelenség önmagában nem erotikus. Az egészséges szexualitáshoz hozzátartozik a meztelenség, de létezik meztelenség erotika nélkül. Sok prűd neveltetésű ember elképzelni sem tudja azt, amit a tapasztalat egyértelműen bizonyít. A naturizmussal foglalkozó irodalom nagyjából három csoportra osztható. A nudizmust propagáló írásoknak természetesen naturisták a szerzői. A szociológiai vizsgálódások általában tárgyilagosak, és mivel helyszíni tapasztalatokon, interview-kon és statisztikákon alapulnak, semmiféle elmarasztalót nem tartalmaznak, ám tartózkodnak az állásfoglalástól. Negatív megállapítás csupán az szokott lenni, hogy a szabad strandokon néha kukkolók jelennek meg. Ez igaz, de nem a nudistákat minősíti. Az ellenzők prejudikálnak, ellenérveik elméleti spekulációk és tekintélyelvűségen alapuló kijelentések. Tapasztalati tényeknek igyekeznek beállítani az "azt mondják, hogy ...", "nudistáktól hallottam, hogy ...", "bár magam nem jártam ott, de ..." szófordulattal bevezetett hamis állításokat. Irtóznak még a gondolatától is, hogy egy naturista klubot vagy strandot meglátogassanak. Egy adott, merev feltételrendszerben gondolkodnak, az ettől való eltérést saját identitásuk feladásának tekintenék. Szép számmal vannak olyanok is, akiket zavar az a tudat, hogy más családok közösen ruhátlanul napoznak, fürdenek, sportolnak, pihennek, és ezért vehemensen tiltakoznak ellene. Nem tisztem eldönteni, hogy ez az intolerancia irigységből, rosszindulatból vagy csak csökönyös butaságból fakad. Többségükben azonban az emberek közömbösen, sőt megértően veszik tudomásul ha megtudják hogy valamely barátjuk, ismerősük, vagy kollégájuk naturista.

Elfogadom, hogy az emberben van egy "veleszületett érzék" a társadalmi konvenciók iránt, amelyhez persze a neveltetése is erősen hozzájárul. Feszélyezne, vagy inkább szégyellném, ha frakkban és cilinderben, esetleg kéményseprőnek álcázva magamat, netán tábornoknak vagy reverendába öltözve mennék munkahelyemre, jóllehet bizonyos alkalmakkor, bizonyos személyeknél ez a normális viselet. Némely ember elpirul, ha kellemetlennek vélt szituációba kerül. A hazugságon kapott embernek szégyenkeznie illene. Ezzel szemben értelmetlennek találom, mert a tapasztalati tényeknek ellentmond, a "veleszületett szemérem" fogalmát. Más lett volna az emberek veleszületett szemérme pl. az 1900-as századforduló idején? Más az afgán vagy arab asszonyok velük született szeméremérzete? A mai Európában a legerkölcsösebb nőnek sincs szégyenérzete, ha a strandon, ahol férfiak is jelen vannak, egy- vagy kétrészes fürdőruhára vetkőzik. Közben tudjuk, tapasztaljuk, hogy az emberiség biológiailag évezredek óta nem változott, miként az emberek szellemi képessége és moralitása sem (lásd pl. az ókori görög tudósokat, költőket, drámaírókat).

A testi szemérem relatív dolog, ami azt bizonyítja, hogy nem lehet veleszületett, hanem csakis szerzett tulajdonság.

Az iszlám, amint az közismert, tiltja a meztelenséget. Iránban a férfiak nem hordhatnak rövid ujjú inget, mert amint azt az ajatollák megállapították a férfi könyök látványa a nőket szexuálisan ingerli (és ezt az ottani nőknek illik elhinniük).

Kairó vagy Alexandria belvárosában esténként az asszonyok kiülnek a házak elé beszélgetni, mint bárhol másutt. Muszlimosan öltözött anyák szoptatnak, nem szégyellve mellüket.

Beszéltem egy Egyiptomba férjhez ment magyar asszonnyal, aki férjével Szaud-Arábiában töltött néhány évet. Mikor először ment a női uszodába, egyrészes fürdőruháját túl modernnek vélte, ezért teniszruhát húzott. Botrányt okozott, hosszú ujjú blúzban és hosszú farmernadrágban kellett úsznia.

Az afgán határ közelében lévő pakisztáni kisvárosban, Kohatban van egy télen-nyáron 35 40 fokos hőforrás. Egy magas téglafallal körülvett rész a női fürdő, ahonnan ki-be szaladgálnak a serdületlen fiúk és lányok, mind meztelenül.
Érettségiző fiúk tablóképét arrafelé is kiteszik a kirakatokba. Lányokról nem készül tablókép. Ki venne feleségül olyan leányt, akinek az arcképét mindenki megnézheti?

Kabulban a 60-as évekig nők (európaiak is!) csak fedett arccal mehettek az utcára. Az afgán televízió indulásakor a képernyőn megjelent a király feleségével, akinek pucér volt az arca. Ez volt a jeladás, hogy ezután a nők fedetlen arccal is járkálhatnak az utcán.
A tálibok ezt a szemérmetlenséget betiltották. Bukásuk után újra szabad a nőknek fedetlen arccal mutatkozniuk. Az asszonyok túlnyomó többsége azonban továbbra is burkát visel. Velük született szeméremből?

Manapság sok európai országban a nők felsőrész nélkül napozhatnak, strandolhatnak. Mégis viszonylag kevesen teszik, ugyanúgy, mint Afganisztánban a burka levetését.

A középkori Európában közösen fürödtek a férfiak és a nők, az emberek meztelenül aludtak. A keresztesek más szokásokkal találkoztak az Szentföldön.

Egy arab krónika beszámol arról, hogy a keresztesekben nincs semmi tisztesség, semmi féltékenység. Az egyik keresztes vitézt a fürdőben megmosolyogták, mert fanszőrzete hosszabb volt mint a szakálla. Az arab férfiak és nők egyaránt borotválták a nemi szervüket (pl. védekezésül a tetvek ellen). A keresztes vitéz ezért leborotváltatta a fanszőrzetét magának is, meg egyúttal feleségének is. Ez óriási megbotránkozást okozott. Nem volt benne semmi féltékenység, pedig maga is jelen volt, mikor egy férfi intim helyen nyúlt feleségéhez! Nem volt benne semmi tisztesség, feltáratta asszonya szemérmét egy férfi előtt!
Az, hogy a keresztesek öltek, raboltak, fosztogattak, nőket erőszakoltak, fel sem tűnt, hiszen a másik fél is szorgalmasan gyakorolta Isten nevében eme hőstetteket.

Aki természetesnek találja, hogy az emberiség is kétnemű, az elfogadja azt is, hogy a nemi szervek és a női mell látványa éppen olyan természetes, mint a kéz, a térd, a szem vagy a száj látványa. Akit egy ellenkező nemű nemi szerv látványa, bárkié legyen is az, rögtön szexuális aktusra ingerel, annak ugyanilyen alapon egy szájról a csók és a szex jut az eszébe (akárcsak Mórickának).

A divat, a "kihívó" öltözködés, különösen pedig a smink célja a vonzó megjelenés, és végső soron szexre való csábítás. Ezek ellen viszont csak a nagyon prűd vagy a szexualitást megvető emberek tiltakoznak.

A II. világháború idején egyre nagyobb volt az igény a női munkára. Ekkor léptek munkába az első kalauznők, és ekkor vitáztak arról, hogy erkölcsös-e, illő-e nőknél, vagy netán iskolás lányoknál a nadrágviselet a borzasztó kemény telek idején. (Ehhez hasonló álvita zajlott 1960 táján, vajon összeegyeztethető-e a szocializmus építésével, hogy a családnak fridzsidere legyen.) A mohamedán világban a nők bugyogót (bokánál összefogott bő nadrágot) hordanak, térdig érő szoknyát erényes asszony nem hordana.

Társadalmunkban soha nem volt tabu az azonos neműek közötti meztelenség pl. fürdőkben, öltözőkben, diákkollégiumokban. A családon belüli meztelenség, bár nem volt általános, bizony gyakran előfordult, mert elkerülni nehéz, szinte lehetetlen volt. Ugyanakkor hallani ennek az ellenkezőjéről is: voltak többgyermekes házaspárok, akik állítólag sosem látták egymást meztelenül. Csak a különböző neműek egymás előtti nyilvános meztelenségét tiltották és tiltják törvényileg a mai napig. Elgondolkodtató, hogy ugyanakkor a borzalmaknak, az erőszaknak, a gyilkosságnak a látványa megengedett, pedig valamennyi olyan közbűntény, amelyet minden normális társadalom az ókor óta elítél. Mégis ezeknek a megjelenítésével van tele a sajtó, legálisan. - - - -

 





A meztelenséghez való viszony már gyermekkorban kifejlődik, leginkább a családban. Mióta az eszemet tudom, tisztában voltam a férfi és a nő, gyerek és felnőtt közti különbséggel, mert láthattam anyámat és a több, mint 5 évvel idősebb nővéremet ruhátlanul. Nem járkáltunk meztelenül, de anyám és nővérem nyugodtan öltözött, vetkőzött előttem, és így nekem soha eszembe nem jutott, hogy előttük szégyelljem magamat. Sokáig nem voltam tudatában annak, hogy a meztelenséget szégyellni szokták. Hálás vagyok édesanyámnak, hogy -ösztönösen vagy tudatosan -így nevelt.
Tudtam, mert láttam, hogy anyámnak nagy melle meg szőrös puncija van, nővéremnek meg még egyik sem. Sose figyeltem, sose bámultam őket, kisiskolás koromban azt figyeltem, ahogyan fürdés után anyám a hátát a törülközővel dörzsöli, ez érdekelt, ezt szerettem volna megtanulni. Hét éves voltam, mikor apám meghalt. Jól emlékszem rá, sok vele kapcsolatos emlék rögződött bennem. A melle is szőrös volt, meztelenségéről ennyi jut eszembe. Ez is azt mutatja, hogy a kisgyerek a meztelenséget, a férfi és nő közötti különbséget tudomásul veszi, de különösebben nem érdekli.
-Láttad már anyukádat meztelenül? - kérdezte egy 6 éves kislány, amikor én már 7 voltam.
-Persze.
-Elölről is?
-Elölről is.
-Én még csak hátulról láttam, de legközelebb megnézem elölről is.
Ezt a beszélgetést kicsit furcsának találtam. Úgy gondoltam, hogy ő még kicsi, de én már nagy fiú vagyok, én már elölről is láthatom anyukámat meztelenül.
Már felnőtt voltam, mikor megtudtam, hogy sokan állítólag sohasem látták szüleiket meztelenül. Szülőktől gyakran hallottam, hogy gyermeke kíváncsiskodik, leskelődik; nem találkoztam eddig felnőttel, aki vállalta volna a gyerekkori leskelődést.

Majdnem 9 éves voltam, nővérem elmúlt 14, amikor 1941-ben rokonoknál a Balatonnál nyaraltunk. Egy reggel látogatóba jött egy 35 - 40 éves néni, akit mi korábban nem ismertünk. A délelőtt folyamán mondják, hogy megyünk fürödni, vegyük fel a fürdőruhánkat. Testvéremmel a fürdőszobába mentünk, és mint az gyerekeknél szokásos lassan, játszadozva öltöztünk át. Mindketten meztelenül voltunk már, épp a tükör előtt grimaszoltunk, a fürdőruhákat még elő sem vettük, amikor nyílik az ajtó, és belép a néni.
-Ti még itt vagytok? Ne zavartassátok magatokat -ilyet vagy valami hasonló semlegeset mondott. Mire mi előkerestük és felvettük a fürdőruhánkat, ő is átöltözött.
Később nővérem duzzogott.
-Micsoda illetlenség! Nem is kopogott, látta, hogy meztelenül vagyunk, de nem tágított, ott maradt, és maga is levetkőzött. Micsoda szemérmetlenség!
Engem nem zavart, hogy bejött, nekem fel sem tűnt, hogy ö is átöltözött. Nem értettem, miért akadt ki testvérem.
-Idegenek előtt nem illik meztelenül mutatkozni magyarázta.
Ez megzavart. Családtagok, rokonok és ismerősök előtt szabad, idegenek előtt nem? Nem értettem, hol a határ ismerős és idegen között.
Akkor vállig érő, vastag, gyapjú fürdőruhám volt. A sekély déli parton messze begyalogolhattunk, miközben a felső testem az átázott fürdőruhában hamarosan kihűlt, és vacogni kezdtem. A partra visszaérve, levették rólam a vizes fürdőruhát, és egy darabig meztelenül voltam. A kihalt parton rajtunk kívül látótávolságban legfeljebb egy-két pecás horgászott. Ma már nem értem, miért nem meztelenül mentem a vízbe, akkor a parton száraz fürdőruhában lehettem volna, és kevésbé sérült volna a szemérem.

Furcsának tűnhet, hogy 9 éves koromra a meztelenséget még mindig normális dolognak tekintettem. Az új iskolaépületben, ahová jártam, a fiúk a lányoktól el voltak szeparálva; velük az állami (!) iskolában csak a "másvallásúak", vagyis a nem katolikusok hittanóráján találkoztunk. Ennek a buta állapotnak azonban az volt az előnye, hogy nem kellett egymás előtt szemérmeskedni, pl. tornaórán átöltözködéskor vagy a WC-n, ahol egy kagylóba legalább ketten, de inkább hárman pisiltünk egyszerre.
Kisebbik fiam másodikos korában azt kérdezte, hogy miért nem szabad a lányok előtt meztelenül lenni. A koedukáció roppant helyes, de a prüdériára való nevelés túl korán kezdődik.

Nem emlékszem, hogy családtagjaimon kívül más nőket meztelenül láttam volna, bár előfordulhatott. Mikor nővérem 15-16 éves volt, már elengedtek vele engem is a strandra, jóllehet egyikünk sem tudott úszni. Ilyenkor mindig eljött valamelyik barátnője is. Mindig velük együtt öltöztem át, mert féltettek magamra hagyni.

A bombázások megkezdésétől az infláció végéig, tehát '44 és '46 között olyan körülmények között éltünk, hogy nem volt módom szemérmeskedni. '44 tavaszán egy jóbarát házaspár költözött hozzánk, akiknek lányuk nővéremmel egyidős volt. Mikor a szovjet csapatok lakásunkban istállót rendeztek be, az idős háziúr házaspárral együtt a konyhájukban húzódtunk meg (a szobájukat szovjet katonák lakták), majd a közelben lakó osztálytársam családjánál laktunk (nagymama, 3 özvegy lánya, egy agglegény fia, 2 unoka). '45 április végén Pestre költöztünk, hogy testvérem leérettségizhessen. Hármas társbérletben laktunk egy jó ismerős néni (70) és lánya (40) három szoba hall plusz cselédszobás lakásában. A nagyobb lakásokat társbérletesítették, és a bérlő vagy tulajdonos igyekezett jó ismerősöket befogadni. Az egyik szobába egy, a gettóból visszajött család költözött a nálam 4 évvel fiatalabb fiúkkal. ( Ők eredetileg a kisebb szomszéd lakásban laktak, de oda kibombázottakat költöztettek). A cselédszobában a vidékről elhurcolt és a deportálásból hazatért nagymama meg nagynéni lakott.

Fizikailag fejletlen lévén, úgy kezeltek, mint egy 6 - 8 éves gyereket, aki még nyugodtan mutatkozhat mások előtt meztelenül. Ha éppen volt víz és valami tüzelő, begyújtottak a fürdőszoba kályhába. A meleg vízzel takarékoskodni kellett, így gyakran együtt fürösztöttek valamelyik fiúval. Szellemileg viszont már elég érett voltam ahhoz, hogy észrevegyem: semmi bajom nem történik, semmit nem érzek, mások tudomásul veszik és nem törődnek vele, ha ruhátlanul látnak. Ezt a két évet 12 és 14 éves korom között döntőnek vélem abban, hogy nem alakult ki bennem testi álszemérem.

Bár nővéremet is lényegében ugyanazok a családi hatások érték, ő a világért sem jött volna el nudista strandra, még nők előtt sem szívesen vetkőzött le. Szerintem az ő viselkedését a 10 12 éves kora körüli hatások, élmények alakították ki. Korához képest erős és nagy volt; korán serdült, 12 éves korára már kifejlett nő volt. Mivel a kortárs lányoknál fejlettebb volt, ez zsenírozhatta. Előttem viszont nem szégyellte magát, hiszen én akkortájt az iskolát éppen megkezdő kisgyerek voltam. Aztán meg, "ha tegnap láthatott meztelenül, akkor ma is láthat" elv alapján ez így is maradt még felnőtt korunkban is.

Egy gyermek szexuális nevelése nem csupán a szülői házban szerzett tapasztalatoktól függ, hanem az iskolától, a barátaitól, a társadalmi környezetétől, az írott és elektronikus sajtótól is. Észreveszi, hogy a meztelenség valami furcsa dolog, amelyet titokzatosság leng körül. Felnőtt, meg nagyobb gyerek takargatja magát, ezért úgy gondolja, hogy neki is így illik viselkednie. Az ilyen tapasztalatok sorozata után válik prűddé a gyerek, és alakul ki benne az a téves képzet, hogy a meztelenségnek szükségszerűen szexuális jelentése van. Ezt ellensúlyozhatja a természetes családi légkör, ahol szülők, gyerekek ruhátlanul is láthatják egymást, ahol hozzászoknak a szexualitás nélküli meztelenséghez.

 





Az emberek sokféleképpen válhatnak naturistává. Az az ember, aki előítéletektől, szellemi korlátoktól mentesen mindent meg mer kérdőjelezni, és mindent bátran végig mer gondolni, aki elutasítja a tekintélyelvűséget, de figyelembe veszi a tényeket, a tapasztalatokat, az eljut a naturizmushoz.

(-dtd-)