A szombati NaTúra a Balaton-felvidéken volt. Azért itt, mert hallottuk egy idősebb naturista elmondásaiból, hogy ő régebben járt már ezen a területen ruha nélkül. Talán most egy kis változatosság nekünk is a táj szépségeiben egy ilyen őszi kirándulás mely eltér az eddig megszokott kiskunsági hangulattól.

A nyár elején Gáborral és férjemmel teszteltük a terepet. Hasonlóan lankás szép környék, mint az Ádám találta túra helyek, nem kell hegyet mászni itt sem. Gyereknek is kiváló kirándulóhely. Két órán át sétálgattunk akkor, egy lélek sem járt arra.

Most a változó időjárás miatt, a hátizsákunkba azért beletettünk - egy egy pólót, ha szükség van rá, nehogy megfázzunk. Sőt, először úgy is indultunk neki, egységes NaVKE pólónkban, aztán néhány perc után mindenki vette le, mert ANNYIRA sütött a nap és teljesen felesleges volt rajtunk a ruha... Volt aki gyorsabban szedte a lábát, és előrement az erdőbe - gombászni.
Volt aki lassan bandukolt és találkozott az élőlényekkel, a mező szép kikericseivel melyek lilás-rózsaszínre festették a rét egy részét, míg másutt csupa fehér virág pompázott óriási területen. Valahol kék virágok nőttek és érdekes színűvé varázsolták a zöld füvet. A fűben viszont sok-sok tücske szökdécselt, meg sáskák is ugráltak. De nem akármilyen sáska, hanem imádkozó sáska! Még a szelídebb fajtából... akció előtt :-) Évára mászott, kezén majd vállán utazott hosszasan és imádta ha fényképezik. Órákat tudtunk volna gyönyörködni mozdulataiban..., de aztán megláttunk egy magaslest és futás! Ki ér oda lesőnek....? Csabi volt a legfürgébb, apró lábaival és könnyű termetével pillanatok alatt a magasles tetején nézelődött. Éva és én már óvatosabban másztunk fel, mert ez a magasles nem a mi súlyunkra volt kitalálva, csak Csabi érezhette biztonságban magát-egyedül. Gyuri pillanatokon belül leheveredett a fűben és élvezte a nap sugarait meztelen testén.

Gábor és Anti már kijöttek az erdőből, és szomorúan mondták, hogy nem találtak gombát. Csalogattuk őket vissza, majd mi, több szem ugyanis többet lát! De mi is csak egy szép fehér, számomra ismeretlen példányt tudtunk leszakítani. De voltak itt lepkék és cikáztak a tölgyes levelei között és nem hagyták, hogy lefényképezzem őket.:-( De Laca ügyesebb és gyorsabb volt, vagy a lepke már csak ilyen modern digitális csodákkal áll szóba, nem tudom. :-) Még sokáig tudtunk volna barangolni a kellemes hűvösben, de Mónira való tekintettel, aki nehezen bírta a gyaloglást néhányan visszatértek a kiinduló pontra. Ide majd mi is szándékoztunk menni csak még annyira jó volt maradni a természet lágy ölén. :-)

Beljebb mentünk az erdőbe. Keskeny ösvény mutatta az utat. Érdemes volt! Hamarosan elénk vágtázott egy őz, de ő nagyon gyorsan szaladt el, majd vissza. Lábai még Lacánál is fürgébben mozogtak... Nincs róla kép. :-( De tényleg ott volt, pöttyös, fehér kis hátsóját többen is láttuk a fák között. Még hosszú ideig lábunk alatt az avar zörgött. Egyszer csak nagy fényességet láttunk, egy tisztásra értünk. Itt több ép és stabil magasles is várt ránk, újabb kihívás: Mindenki elfér benne? Felmásztunk- mindannyian. Készült néhány fotó a bizonyosság miatt, a többieknek: itt is jártunk és sok jó ember kis helyen is elfér. :-)

Nemcsak odafent, hanem a tisztáson is tűző nap ontotta ránk a meleget, s mivel Gyuri még naptejet is hozott magával, így semmi akadálya nem volt, hogy egy késő délutáni pihenésre lefeküdjünk a fűbe napozni. Jancsi még el is aludt egy csöppet, de néhány szemtelen légy felébresztette álmából.

Láttuk, a távolban birkanyáj legelészett egy nagyon szép kerek facsoport tövében. Aztán egyre közelebb jöttek... Mi már menni készültünk, mert Gábor régen otthagyott bennünket, ő előre sietett Biztonság kedvéért azért volt nála jó szokása szerint, egy Balatoni-felvidéki térkép, de alig ért vissza előttünk. Jó nagy sétát tett még magányosan. Nem tudta elhagyni e tájat, amit ő először járt be ruha nélkül. Igyekeztünk vissza, szerettünk volna még vele is találkozni, mielőtt elutazik. Sajnos nem tudott maradni velünk a közeli szállásunkon másnapig, reggel üzleti megbeszélése volt.

Többünknek korgott már a hasa és nem vágytunk már több szendvicsre, hanem egy finom bográcsban főtt paprikás krumpli illata nosztalgiázott a levegőben. Hazafelé vettük az irányt, de közben megállított bennünket a juhász. Messziről látva már őt, a közeli találkozó elkerülhetetlen volt. Illedelmesen köszöntünk egymásnak, mire ő kérdezett rólunk és beszélgetni kezdett velünk a 650 birkájáról, a sánta állatok ellátásáról és a napközi unaloműzésképpen munkálkodó faragásról: a sétabotjának a faragásáról. Kedves öreg bácsika, arra is megkért bennünket, hogy készítsünk neki egy képet a birkái között és küldjük el neki emlékbe. Így is lett. Aztán magunk emlékére is készült fotó, az ő társaságában. Csabi szeretett volna egy szóló képet magáról és egy bárányról is, de számukra mi idegenek voltunk... Nem akartak közeledni felénk, így ez a felvétel kimaradt.

Sietnünk kellett. De még megálltunk néhány érdekes fa és bokor közelében. Volt itt rengeteg csipkebogyó, szúrós tövisek, olyan mint a rózsáknak van. Óvatosan bandukoltunk és mire a többiekhez értünk... hát jó késő lett. Már vacsoráztak, nem győztek ránk várni! Bár ízre most valahogy másként sikerült ez a paprikáskrumpli, nem úgy mint Ádám kondérjában :-) Ica elmondása szerint, most is a fiúk remekeltek, Zozo és Anti volt a főszakács. A háziak szőlővel kínáltak, de akadt itt nagyobb (vagy inkább kevés) mennyiségű tiramisu is.

Estére még újabb vendégek érkeztek a háziakhoz, volt itt még lángos sütés és csípősen finomra pácolt sertéssült is, amit valami ügyes kerti serpenyőben sütöttek meg a fiatalok. Este tévéztünk egy kicsit, meg borozgattunk és beszélgettünk a tűz körül. Sajnos Gáboron kívül Csabit is elszólított a kötelesség, jött egy nem várt telefon és vissza kellett utaznia. Icáék is hazamentek a gyerekekkel így éjszakára kevesen maradtunk. Békésen aludtunk másnap reggelig, ki-ki megvetette ágyikójában, matracán vagy hálózsákjában.

Nehéz volt reggel korán kelni, csúnya esős idő köszöntött ránk. Néha kisütött ugyan a nap, de ez már nem a mi napunk volt. Bár Zozonak sikerült egy szivárványt is elkapnia még. Aztán egy gondosan megterített asztal és a sok éhes száj és az élményekkel teli száj műsora következett. Előkerültek naturista rendezvényeink fényképei, kirándulásainkról videofelvételek, hogy aki nem járt az alföldi túráinkon, láthassa azt is és tartson velünk legközelebb ő is.

Az eső azért nem mutatkozott tartósnak, így a közeli Káli medencét is meglátogattuk. Természetesen itt már jól felöltözve, nemcsak az időjárás miatt, hanem a sok látogató miatt is. A Kőtenger érdekes kövei között bandukolva és rácsodálkozva a sok évvel ezelőtti rengés maradványaira délután már búcsúztunk egymástól. Hazafelé a kocsiból szomorúan vissza-visszatekintettem az élénk-kék felhőkre és a csúnya feketékre is. A hegyoldalban hosszan elterülő szőlőtőkékre és Anti finom házi borára emlékezve. Búcsúzva a tájtól, a szép balatoni tájtól, amely sok embernek nyújtott kellemes hétvégét. Most már egyre hűvösebbre fordul az idő, hamarosan végleg beköszönt a szeptemberi ősz. Marad a szép emlék...ami legközelebb ismét megvalósítható.

Szép volt, jó volt veletek! Gyertek el máskor is!

Rózsa

"Ilyen túrán most voltunk először. A naturizmus, nem újdonság a számunkra. Ani is és én is, igazán nagyszerűen éreztük magunkat. Köszi ezért a kellemes élményért. Nagyon jó volt kicsit elszakadni, még ha csak egy napra is, a mindennapok emberbarát betondzsungeléből. Végre kicsit elszabadulni a napi gondok elől, amit mi emberek okozunk egymásnak. Még annak ellenére is jól éreztem magam, hogy kissé kialvatlan voltam. Még az oda úton, az autóban átestem a mélyponton. Bevallom Neked, azért voltak ám gondok. Mindjárt az átöltözéskor. Nem tudtam melyik zsebembe is rakjam a telcsit? Ja, hogy nem is volt rajtam zseb! Hiába no, semmi sem tökéletes. :-)

Szenzációs ötletnek tartom és az is volt, hogy nem csak baktattunk, amerre az orrunk mutatott, hanem túravezetést is kaptunk. Érdekes volt hallani, hogy milyen törésvonalak, talajviszonyok találhatók a túra vonalán. Most már tudom mi a különbség a tölgy és a kocsányos tölgy között.

Kint a terepen megpróbáltunk beleolvadni a környezetbe, hogy meg ne riasszuk az ott lakó állatokat. De lehet, hogy csak a napsütés miatt voltunk képlékenyek?

A sanyarú körülmények ellenére becsülettel megpróbáltunk lépést tartani a vödrös emberrel. A túravezetőnkkel.

Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen vödör milyen praktikus célokat szolgál. Annak ellenére, hogy a túra nagy részén üres maradt (beígért piócák legnagyobb örömére).

Kicsiny videós szívem nagyokat dobogott, amikor délután kialakultak azok a szenzációs fényviszonyok. Balra, sötét esőfelhők, jobbra ragyogó napsütés.

Nem fáradtunk el olyan nagyon. Inkább kellemesen."

Pumukli