Társegyesületi Találkozó beszámolója

Péter részletes "tudósítása".

Utunk a helyszínre

Az idei TET házigazdái mi voltunk, azaz a NaVKE. Nem lévén saját ingatlanunk, ahová a vendégeinket meghívhattuk volna, az elnökség a lajosmizsei Akácliget Vendégházat szemelte ki erre a célra. Megítélésem szerint ez a világ végén, a semmi közepén lévő birtok tökéletes választás volt, a magunk fajta naturisták valóban ilyen jól átgondoltan kialakított helyekre vágynak, ahol elhagyva a világ zaját magunk lehetünk. Jól sikerült rendezvény volt ez a mai, melyet a közös akarat valóságos örömünneppé varázsolt. Örülök, hogy jelen lehettem… Azért ne higgyétek, hogy most egy ennyire rövid értékeléssel megússzátok, hisz legtöbbször a részletek adják a teljesség érzetét. Előzetesen az Egyesület több rendezvényét is ide irányította, vagy eleve itt rendezte, de nekem eddig nem volt lehetőségem ezek egyikén sem megjelenni, ezért azt kértem Rózsa legyen szíves velem utazni, hogy könnyebben odataláljak. Kaptam rá lehetőséget, még Ildikó is csatlakozott hozzánk, hisz ők eredetileg is együtt jöttek volna. Kellemes meglepetés volt, hogy itthon is megértéssel fogadták a tervemet, egy-két kiegészítéssel. Ellenzékem azonnali hatállyal szőrtelenítésre ítélt, állítólag olyan borzos volt a hajam, hogy ijedtében még egy naturista lány sem ült volna be mellém, pláne nem kettő. Van humoruk, de legalább elengedtek… Na, ezt hamar letudtam, valóban időszerű volt, de a következő kikötés még ezen is túl tett: „Tessék zokniban, zárt cipőben és vasalt nadrágban utazni, hátha egy naturista lány beléd szeret, és azonnal el is visz magával…” Még szerencse, hogy a felülre való cuccot nem írták elő, így kedvenc NaVKE emblémás pólómmal egészítettem ki öltözetemet. Tudtuk, hogy nem szabad korán odaérnünk, így a Rózsánál való gyülekezést 8 órára tűztük ki, én itthonról 7 órakor indultam. Enyhén szemerkélt az eső, de sokszor voltak ennél rosszabb előjelek is korábban, igazán nem féltem. Adott esetben a jó társaság sokkal fontosabb, mint a kellemes napsütés. Bő negyedórával korábban értem oda, de sehol sem találtam egy kis kocsinyi parkolóhelyet. Épp Rózsa háza előtt jártam, ő akkor ért vissza egy gyors vásárlásból. Adott egy ötletet, így másokat nem zavarva én is le tudtam tenni a járgányt, és siettem utána. Kiderült, hogy Ildikó valami miatt késik, így volt időnk egy kicsit beszélgetni, miközben Rózsa hirtelen elkészítette közkedvelt és utánozhatatlan uborka salátáját. Ezalatt én a hajnalban sütött lekváros lepényből kaptam egy-két szelet kóstolót. A szélét nagyon szeretem. Megjegyzem Rózsa tevékenysége a konyhapult mellett állva is érdekes látvány volt, de számomra a legemlékezetesebb az, amikor szakadó esőben az állával egyensúlyozta az esernyőt maga fölé, miközben ott guggolt a lobogó tűz közelében, és hámozta, szeletelte az uborkát… Épp elkészült vele, mire Ildikó is befutott, összepakoltunk és alig hogy beültünk a kocsiba, hirtelen zuhogni kezdett. Globálisan tudtam, merre kellene mennünk, de az erős eső, meg a szokatlan kiinduló pont miatt volt egy-két üres járatunk, mire kiértünk a Fővárosból. Innen kezdve már nem volt gond, nyugodtan beszélgethettünk, pogácsázgattunk. Lajosmizsére jutva követtük az Akáctanya honlapja szerinti utat: a város központjában balra kanyarodva Cegléd, Nagykőrös irányába indultunk. Az autópálya felett áthaladva, attól kb. 6 km-re, egy földút indult balra. Elvileg az út 3 km egyenesen a panzióig, de ekkora zivatar után valóságos sártengerben kellett a legjobb utat megtalálnom. Csúszkáltunk bizony, de szerencsére a lányok nem féltek mellettem. Hamarosan odaértünk, és befordultunk a kapun. Még nem volt a parkolóban egy autó sem, mi érkeztünk meg elsőként. Még nem volt kész a ház takarítása, várnunk kellett. Házigazdánk Zoltán udvariasan körbe kísért minket, megmutatta büszkeségeit, a „szigeteket”.

Az ünnepség, vagyis a találkozó.

Rövidesen befutott János, Barby és HoTi, nem sokkal utánuk Ádám. Az elnökség tagjainak sürgős tennivalóik voltak, mi többiek nehezen találtuk fel magunkat, hogy akkor legyünk végre naturisták, de sok bíztatásra nem volt szükségünk. Nem beszéltünk össze, de a két sziget közül ők az egyiket választották, én a másikat, tényleg tökéletesen elszeparálja a környező növényzet, ezeket a tündérkerteket. Én a korai kelés miatt talán el is aludhattam. Amikor felriadtam, a magamon felejtett órán látom már fél1 van, talán megérkeztek a többi vendégek? De még nem volt a parkolóban újabb kocsi. Gondoltam megtréfálom Rózsáékat, felvettem a piros pólómat, és azzal állítottam be, nézzétek, én milyen pirosra sültem már… Szépen megterített ünnepi asztal várta a díszvendégeket, akik sajnos késtek. Elsőként Tibor és Gyöngyike érkeztek meg, Berény képviseletében. Tiborral eddig nem találkoztam, pedig a számítógép évek óta noszogat, annyi közös ismerősötök van, kell, hogy ismerjétek egymást. Most végre ez is megtörtént. Nagyon élveztem Gyöngyike akcentusát, igazi „vazsmegyei”, pedig mint mondja nem is odavaló volt, csak édesatyja miatt sokat költözködtek, és a végén kerültek Szombathelyre. Zozó és Móni voltak a következők, majd Sándor János, aki sajnos csak egyedül jött. Én már nagyon éreztem az ebédidőt, így nem vettem észre mikor futottak be unokatesómék, Marcsi és Tibor. Nagyon finom ebédet kaptunk, borsó levest, és kijevi csirkemell hasáb burgonyával, de akkora adagot, hogy a felét eltettem későbbre… Az étkezés végén Móni félreült egy nem sokkal távolabbi székre, és valami érdekes kötést kezdett folytatni. Nekem az egyik mostanában olvasott könyvem ugrott be, ahol a kastélybeli hölgyek egész évben zoknikat kötögettek, amikkel karácsonykor a falu apraját-nagyját ajándékozták meg. Móni a lányának készít ágytakarót; először sok-sok kb. 10 x 10-es négyzetet készít, eltérő fonallal, és más-más kötéssel, majd ezeket a négyzeteket, konkrét terv szerint egyesíti. Számomra meglepő, hogy ez mellett oda tudott figyelni az asztalnál maradtak beszélgetésére, nekem forgatnom kell a fejem, és lesnem mindig a beszélő száját, ha meg akarom érteni. Egyébként épp Móni frekvenciája az én fülemnek való, őt meg tudnám folyamatosan érteni… Épp az ebéd végén tartottunk, amikor megérkezett az MNE elnöke, Kiss Ferenc; majd még utána a megszűnőben lévő Látókép elnöke Gyula és neje Erika. Pihenésként ismét hátra mentem a kedvenc szigetemre, kicsit napozni, fürdeni, akkor fedeztem fel egy fiatal párt, akik ebéd közben érkeztek, és rögtön ide jöttek hátra: Józsi és Györgyi. Ők valahonnan egész közelből Gyálról jöttek, sőt volt ott egy fiatalember, Zoli ő meg Kecskemétről jött. Szóval, míg mi szakadó esőben jöttünk az út nagyobbik részén, ők otthon kivárták, hogy kisüssön a nap, és csak a biztosra jöttek, igaz így sem sokat késtek… Józsi és Györgyi mesélték, hogy rendszeresen járnak a V8-ba szaunázni, előző nap is ott voltak, Dombó Dia szeánszain, de eddig elkerültük egymást. Na, erre elmeséltem nekik az Esztergomi szaunával kapcsolatos sztorijaimat, bíztatva, hogy egyszer azt is fedezzék fel. Ismét visszajöttem az ebédlő asztalhoz, épp időben, hogy le ne maradjak az ünnepi tortákról. Ádám aranyosan mindenkitől megkérdezte, melyikből kér, de később volt lehetőség a repetánál a másikból is kapni egy kisebbet. Érdekes volt így a társegyesületek vezetői között ülve hallani, kik milyen gondokkal küzdenek. Erika és Gyula kedvéért – mutatva nekik az utat – harmadszor is hátra mentem a kedvenc szigetemhez, ismét finomat mártóztam a kis medencében. Majd sorra elbúcsúztam kedves régebbi, és most szerzett ismerőseimtől, és nem sokkal 5 óra előtt indultam haza. Voltak, akik épp ekkor érkeztek, Unokatesóm Marcsi ismerősei, akikkel még éppen kezet is fogtam, de a neveiket ne kérdezzétek. Nem volt könnyű kijönnöm, hisz elsőként érkeztünk, Jánosnak ki kellett tolatnia, hogy nekem is legyen erre lehetőségem. Éppen este 7-re érkeztem a házunk elé, még be sem jöttem, azonnal küldtem Rózsának egy SMS-t, jelezve, hogy szerencsésen hazaértem, megköszönve egyúttal, hogy ezen a szép ünnepen én is részt vehettem.
(Mező Péter)

Fotó: Zozó, Móni, Rózsa

Társegyesületi Találkozó (TET) Akácligeten

2017. július 1.

A Társegyesületi Találkozót az idén egyesületünk szervezi.

A naturista szervezetek képviselőinek megbeszélése 12.00 órakor kezdődik.
Meghívtuk a következő szervezetek, egyesületek képviselőit: Angela Farm, Anyás, Látókép, Levendula kemping, MNE, NBBKE, SZIKI, Szigetmonostori Naturista Sziget.
Ez a találkozó eddig a következő időpontokban és helyszíneken került megrendezésre:
SZIKI (2016), NBBKE/Balatonberény (2015), Szigetmonostor (2014) és az MNE ötlete alapján legelőször 2013-ban Délegyházán.
Vajon ki lesz a soros jövőre? Aki eljön, erre a kérdésre is választ kaphat.:)

Mivel ezen a hétvégén miénk, naturistáké lesz a Vendégház, természetesen más natuirista vendégek, tagságival nem rendelkező naturisták számára, látogatásra is lehetőség van. Regisztráció szükséges (navke@navke.hu vagy 20-313-9170)
Gyertek minél többen, ismerjétek meg ezt a gyönyörú tanyát és napozzatok, fürdőzzetek kedvetekre ezen a hétvégén.
A ligetben rengeteg a férőhely!
Ha szállásra is szükségetek van, mindenképpen regisztráljatok, mert a vendégház befogadóképssége max. 12-18 vendég. A 2-4 ágyas szobák szépek, kényelmesek.
Pótágyak nélkül 12, pótágyakkal 18 fő tud itt aludni.
A vendégház honlapon (www.akacliget.hu) minden szoba alaprajza fenn van részletes fotókkal.
Szükség és igény esetén a szomszédos Ricsováryban is tudunk szállásokat foglalni.

Fakultatív programok is lesznek:
-Petanque

Napi belépő (szállás nélkül): 1000 Ft/fő

A földszinti "ebédlőben" közös programok is kialakíthatóak hidegebb idő esetén is.
A vendégházban nincs büfé, étterem.
A napi étkezés otthonról hozott étellel, szendviccsel (mikróban felmelegíthető ha szükséges), itallal vagy a helyszínen előre egyeztetett főzéssel, bográcsozással megoldhható.

Bővebb infók:
E-mail: navke@navke.hu

Cím: Lajosmizse, Mizse tanya 543, 6050