Egy kis történelem:

Az INF-FNI, a Nemzetközi Naturista Szövetség idén szeptemberben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját,
2023. szeptember 7-tól 2013. szeptember 10-ig abban a naturista központban, ahol megalakult.
A naturizmus története a 19. századig nyúlik vissza, és a különböző országokban eltérő módon fejlődik. A második világháború után elkezdődött az a tendencia, hogy a különböző országokból érkező csoportok sporttevékenységekre, rendezvényekre és találkozókra gyűlnek össze, hogy megvitassák a közös kérdéseket. A legnagyobb ezek közül először a "World Congress" nevet kapta, és 1951 szeptemberében került sor az angliai North Kent Club-ban a Naturista Szervezetek Nemzetközi Konferenciájára a londoni Cora Hotelben. A találkozón hét ország képviselői vettek részt. Egy részük már nemzeti szervezet, mások pedig klubok vagy kereskedelmi intézmények. A második találkozót 1952 augusztusában tartották a svájci Thielle-ben, ezúttal 16 ország képviselői vettek részt, és megállapodtak abban, hogy mozgalmat hoznak létre egy szervezettel, amelynek célja a naturizmus előmozdítása és ösztönzése volt. Ezen az ülésen három személyt jelöltek ki egy ilyen szervezet szabályzatának tervezetének elkészítésével. Ezt a feladatot a francia Albert LeCocq, az angol Dorothy Thornton és a német Erhard Wachtler vállalta magára. A harmadik naturista világkongresszuson, amelyre 1953. augusztus 22. és 23. között került sor a Helio Marin Központban (Montalivet, Franciaország), a szervezet javasolt neve, a "világszövetség" „Nemzetközi Naturista Szövetségre” változott. Nemzetközi Naturista Szövetség), amelyet az INF-FNI kezdőbetűk képviselnek, amelyek a nevet tartalmazzák a munkához jóváhagyott három nyelven: németül, angolul és franciául. Megszületett az alapszabály, és megszületett az INF-FNI.
Az első elnök Dr. Richard Ehrmann volt Ausztriából; Alelnökök Albert Lecocq Franciaországból, Erhard Wachtler Németországból, Eduard Frankhauser Svájcból és Dorothy Thornton Nagy-Britanniából. Az elnök Paul Neumannt nevezte ki titkárnak, Ludwig Hruschkát pedig pénztárosnak.
Az INF második világkongresszusára a következő évben Bécsben került sor, és azóta jóváhagyták, hogy ezeket kétévente tartsák meg. Ma az INF-FNI 31 ország szövetségét képviseli, és további 8 országban van jelen a gyakran "levelezőknek" nevezett képviselők révén.
Az INF-FNI ma megerősítheti, hogy több mint 450 000 naturista érdekeit képviseli, a világ minden nemzetiségéből, és hogy az egyes szövetségi országok klubjainak vagy egyesületeinek minden egyes tagja által megszerzett INF-tagsági kártya az a legnagyobb elismerés és elfogadás a naturista világban.

2023-ban az INF-FNI megalakulásának 70. évfordulója, és története során ismét egy ünnepség lesz a jele, amelyre 2023. szeptember 7-10-i hétvégén kerül sor Montalive-ban, születésének helyén.
Szeretnénk veled megünnepelni ezt a nagyszerű bulit, ezt a nagyszerű évfordulót. Siess, és foglalj szállást, legalább a 2023. szeptember 7-10-i hétvégére Montalivetben. Csatlakozz a világ naturizmusának történetéhez!

Képes beszámoló az esemény után:

Montalivetben a magyar naturisták

Szerdán késő este érkezett a magyar csapat 6 fős társasága a francia kempingbe, ahol az INF fennállásának 70. évfordulóját ünnepelte.
Előző nap már négy magyar naturista elfoglalta szállását két jól felszerelt telepített sátorban, így összesen tíz magyar naturista vett részt ezen a különleges eseményen. Nagy öröm volt, hogy mind a 10 naturista egyesületünk tagja is. Faházban hatan laktunk, egy nyugodt tengeri fenyőkkel körbevett parcellán. Reggel mókusok szaladgáltak a fákon. S a szomszéd faház gyönyörű vörös cicája is átjött mindennap egy simogatásért. Idilli állapot. Béke és csend. Természetesség.

Első este az étteremben egy jó francia rozé mellett beszélgettünk. Fantasztikus érzés volt, hogy az étteremben a vendégek ruha nélkül ültek az asztalnál és ez este 11 órakor is megtehető. Csodálatosan szép időnk volt. Ez a mindenütt meztelenül lehetsz állapot ritka az európai kempingekben, így nagyon élveztük ezt a paradicsomi helyzetet.

Másnap délelőtt egy könnyed sétával lementünk az Atlanti óceán partjára. Csodás tengeri fenyők voltak mindenütt. 70 éve ültették őket. Éppen dagály volt, hatalmas hullámok tornyosultak. Sokan még sohasem jártak az óceánnál közülünk. A gyönyörű homokos sétaút is feledhetetlen élmény. Nagyon sokan voltak az óceánban, ugrándoztak a hullámok tetejére. Én nem voltam ilyen bátor, inkább ücsörögtem a homokos parton, a kisebb hullámokat véve segítségül hűsítésnek. A nagy hullámok több méter magasra csaptak fel, még egész távol is, jól megpörgették a mélyebben bent levő embereket. Én túl mélyre nem merészkedtem, de nagyon szerettem a habokban ücsörögni. Még így is kapaszkodni kellett amikor fülemet, hajamat mindenütt a csupa sós tengervíz lepte el.
Néztem a végtelen óceánt, a közeledő fehér habokat a több km-es naturista partszakaszt.
A papucs a parton teljesen felesleges, ezt az odaérkezők a kerítésre akasztották. Mezítláb fantasztikus érzés a süppedő homokban bandukolni.
Az étterem, ahol este borozgattunk délelőtt nincs nyitva, így a közértben vásároltakból ebédeltünk. A parti büfé is csak bizonyos időpontokban volt nyitva. Nekünk magyaroknak ez kicsit furcsa volt.
Délután a recepción regisztráltunk a további programokra. Egy francia naturista dokumentumfilm, osztriga kóstoló, múzeum látogatás, a francia egyesület tevékenységének a bemutatása volt a vendégprpgramok listáján.
A kempingben egy édesvízi medence (csúszdapark) is volt, mivel ez csak délután volt nyitva, ebéd után idementünk. Szépen kiépített volt pihenőtér, kellemes hőmérsékletű víz, különböző mélységgel, kicsiknek nagyoknak egyaránt. Itt már találkoztunk más országbeli ismerősökkel is, Sieglinde Ivoval szinte mindennap, de általában az osztrákok, olasz, spanyol delegáció tagjai itt voltak.

Csütörtökön este megismerkedhettünk a résztvevőkkel egy 5 tételes borkóstolót keretén belül. Finom Bordeaux-i vöröseket kaptunk, sok finom sonkával, olivabogyóval. Sikerült Laurent Lufttal is beszélgetni pár szót, aki nagy segítségünkre volt az utazás előtt a szervezési kérdésekben és örült a nagy létszámú NAMASZ delegációnak.

Péntek napközben az óceán parton pihentünk vagy hatalmasat sétáltunk a kempingben. Találtunk szép sétautakat, fedett úszómedencét és jakuzzit is. S a csodálatos magasra nőtt fenyők. Lenyűgözőek voltak.
Hogy el ne tévedjünk a több ezer faház, apartman telepített sátor közt, jobb ha volt nálunk egy térkép is. Főleg amikor a többi szabadtéri programokat kerestük, és dani a kemping másik végébe met el ijászkodni.
Esténként 7 óra tájban már benépesült a Village is és akkor végre tudtunk egy jót vacsorázni.
Mozizni is voltunk. Megnéztük a Vivre Nu francia naturista dokumentumfilmet (1993), francia nyelven, angol felirattal. Utána ismét a szépen kivilágított bejárat előtt vitt az utunk. Szépen kivilágítottak voltak az apartmanházak.
A múzeum érdekes volt. Egy kis faház, ahol Albert és Christiane Lecocqnak, a Montalivet terület alapítóinak és a modern naturizmus úttörőinek emlékét állítják. A 70 éves kemping történetét meséli el. ahuh, milyen nagyon régen volt 1950, s 1953-ban már megalakult az INF is.
Sajnos többségében francia feliratos volt a múzeumban, de segítőkészek voltak a francia egyesület vezetői. S meséltek róla nekünk angolul. Elég érdekes volt a pl. a fekete szobrok 2002-es odakerülése...
Megismertük a francia somot, melyből a kempingben rengeteg van. Szeptembertől októberig érik, olyankor leszüretelik és lekvárt, szörpöt készítenek belőle. Ezekből kóstolhattunk is a szombati egyesületi bemutatón.

Szombaton újabb vendégeink érkeztek, egy magyar és egy francia ismerős, akik csatlakoztak az emlékmű avatáshoz. Körülbelül 100 meztelen ember volt szemtanúja az INF emlékmű új emléktáblájának leleplezésén. Rengeteg csoport fotó készült.
A társelnökök, Stéphane Deschenes és Sieglinde Ivo, Edwin Kilby alelnök köszöntésével kezdődött az esemény. Különleges évforduló, hangsúlyozva, hogy a naturizmus alapvető értékei továbbra is megmaradtak és ma is erősek, mint 70 évvel ezelőtt.
Örömteliek voltak a találkozások rég nem látott ismerősökkel mint pl. Misáékkal, Olgával. Jó volt felidézni az elmúlt időszakot.
Megismerkedtünk Jacqueline Niesserrel, aki kutatásaihoz gyűjtött anyagot a kelet-európai naturizmusról. Sokat beszélgettünk vele a gálavacsora előtt. Külön köszönet Adrian a tolmácsolásért.
A gálavacsorán elején kis műsorral kedveskedtek nekünk. Az ünnepségre a világ 20 országából érkeztek naturisták. Nemcsak európából, de még Kanadából, Mexikóból és Dél-Afrikából is.
Finom vacsorát kaptunk, kacsasültet és az ünnepi epertortát. Nagyon meleg volt, kicsinek tűnt az étterem ennyi embernek, de az, hogy ruha nélkül vehettünk részt az ünnepségen, kicsit kárpótolta a bonyadalmakat és ez egy ritka pillanat az ünnepélyes vacsorákon. Vacsora után átrendezésre került az étterem, tánctér lett belőle és megkezdődhetett a mulatság.
Mi is elbúcsúztunk egymástól, mivel a magyar csapat fele, akik autóval érkeztek már indultak további helyekre, vagy már irányba repültek tovább.

Vasárnap elmentünk egy osztriga kóstolóra. Kicsit messze volt a falu piaca, ehhez francia barátunk, Julien ajánlotta fel autóját és a magyar csapatot elszállította oda. Itt nyers osztrigákat kaptunk, fejenként egy tálcát (12 db volt benne, 3-as méretűek.). Utólag már azt mondjuk, elég lett volna a fele is...
De az elején még jó képet vágtunk hozzá. Kibontva azonban nem volt túl megnyerő. Bár egy jó pohár sauvignon blance-val meg lehetett enni.
Az osztrigák után a montaliveti piac halait,kolbászait, sajtjait és a baszk süteményeket látni már felüdülő élmény volt. Kora délutánig maradtunk, majd visszamentünk a kemingbe s pihentünk.

Utolsó este kisétáltunk a partra elbúcsúzni az óceántól. Apály volt. Egész más így este. Békés. Szép kövek és vizes homok mindenütt. S csodás az óceánnál a naplemente is. Sokan bóklásznak ilyenkor is a parton, fotóznak.
A magyar csapat nagyon örült, hogy itt lehetett. Egy egész héten át, amikor meleg van és sehol nem kell felöltöznöd, se az étteremben, sem a boltokban. Ilyen szuper helyet kívánok mindenkinek. Canelé, a francia híres dessert is emlékezetes. Ha ottjártok, ki ne hagyjátok.
Francia borokat hoztunk otthonra is. Hogy sokáig tartson a szép emlék.

A hazaút viszontagságos volt. Sokat időztünk a Bordeaux-i repülőtéren, mivel nem jött értünk a transfer, s nem voltak segítőkészek a francia ügyintézők. Reggel 6-kor indult a gépünk. Szép volt a város alattunk.
Aztán egy párizsi átszállás. A Charles de Gaulle - CDG - a legnagyobb repülőtér Párizs közelében és kedd délutánra már Budapestre érkeztünk. Még tart a pereskedésünk a repülétéri késői transfer miatt. Robnak hálás köszönet, aki ebben közreműködik a csapatért.

Ennek ellenére csodaszép út volt és szép visszaemlékezés a kezdetekre.
(Rózsa)

Fotók:Rózsa