Nyári naturista vízitúra

Indulás: 2022. aug. 2. kedd Hazaérkezés. 2022. aug. 6. szombat

Mivel a Kurca bejárása egy minket nem érintő baleset miatt kútba esett, ezért marad a klasszikus Tisza-túra.

1. nap (Aug. 2. kedd):
Találkozás Tiszabecsen 10-kor (a kocsik itt maradnak). Evezés napközben. Érkezés Szatmárcsekére, vagy inkább alatta egy homokpadra. Vacsora az otthonról hozott hamikból.

2. nap (Aug. 3. szerda):
Evezés napközben.Tivadaron bevásárlás. Sok-sok homokpadon megállás, fürdés és pocolás. Kora este érkezés egy homokpadra. Közösen vacsorafőzés (gulyásleves).

3. nap (Aug. 4. csütörtök):
Evezés napközben. Jándi sziget fölött, a szokásos homokpaddal szemben sátorverés. Közösen vacsorafőzés (lecsós apróhus tarhonyával).

4. nap(Aug. 5. péntek):
Egész napos pocolás. Közösen vacsorafőzés (paprikáskrumpli csemege uborkával és káposztasalátával..

5. nap (Aug. 6. szombat):
Táborbontás, korai hazatérés.

Nyilvánvalóan drágább lett minden, mint tavaly (akkor 17500 Ft/fő volt a teljes díj). Az idén az utazási költség megemelkedett nagyon (12500 Ft/fő) az étkezés 1900 Ft/fő-ről 2500 Ft lett. A NaVKE a tavalyi 20 ezer Ft helyett az idén 30 ezer Ft-tal támogatta ezt a programot, így most is ez volt a legolcsóbb 5 napos nyaralásunk.

Jelentkezési határidő júl 19.
Részvételi díjat utalni kérjük júl. 26-ig, :
Tagsági nélkül 6000 Ft/fő
Társzervezeti tagságival 5500 F/fő
NaVKE tagok 5000 Ft/fő

Bankszámlaszámunk, ahova utalhatsz:
Fókusz Takarékszövetkezet
51700265-11129053-00000000
A többit kp-zel a helyszínen kell megfizetni. Létszámtól függően, kb. 20-30 eFt-ra saccoljuk a teljes részvételi díjat. Ezt kb. júl. 26. (a jelentkezési határidő után látva a konkrét létszámot) pontosabban meg tudtuk mondani. Ma még nem tudjuk hány kenut kell bérelni, ki jön esetleg saját kajakkal.
Gyertek, mert móka, kacagás, vagyis kellemes túra lesz. Bárki eljöhet, tagsági nélkül is.

Tavaly is megcsináltuk, igen jó volt. A szemközti Halász büfé működik, és lángost is ehetünk a pénteki napon....

Amit hoznotok kell:
Saját sátor, hálózsák, vízhatlan csomagolásban (hordó, vagy vízhatlan zsákok). A kenukban szállítandó cuccok minél kevesebb felesleges holmit tartalmazzanak. Legyen benne tisztálkodási felszerelés, esőkabát és meleg holmi (nadrág és pulcsi, zárt cipő). Szandál, vizicipő vagy papucs. Valami rövid nadrág, póló a falukban történő bevásárláshoz, lányoknak könnyű nyári ruha. Elemlámpa, szúnyogriasztó, naptej, esetleg kalap, sapka, evőeszköz, zöldségpucoló szerszám, műanyag tányér, pohár. Kávésok gondoskodjanak a reggeli kávézás kellékeiről. Reggeli egyénileg, erre hozzatok konzervet, tartós hamit, nasit, innivalót. Két naponta tudunk csak bevásárolni kenyeret és vizet (kisebb közértek találhatóak az evezés során a környező falvakban). De minden kocsmába betérünk, ami utunkba esik. Legelább 3-4 esélyes ahol megehetünk egy jégkrémet, ihatunk egy fröccöst vagy egy korsó hideg sört is.:)

Kenut, evezőket, mentőmellényt, bográcsot kapunk, közös kajának van egy hűtőtáskánk.

Jelentkezzetek a navke@navke.hu címen.

Túravezetőnk: Pali. Egyéni kérdéseket tőle kérdezzetek: laborczi.pal@freemail.hu

Élménybeszámolók a túra után:

Jól éreztem magam.
M.

Gondolatok a parton
Kinyitom a szemem. Érzem, ahogy a felkelő nap melege egyre inkább felmelegíti a sátor belsejét. Jólesne még kicsit pihenni, de felülök, és lehúzom a bejárat zippzárját. A látvány feledhetetlen. Mintha egy festményt néznék, de ez sokkal jobb, mert él!
Előttem a Tisza kanyarog, álmosan, ugyanakkor nagyon is elevenen. Vízfelülete rezzenéstelen, mégis érezni, hogy a folyó él, mozog, halad, benne számtalan kisebb-nagyobb élőlény mocorog. Tükre a túlpart fáit mintázza le újra, megkettőzve a természet szépségét.
Kilépek a sátorból, nyújtózkodom, és elszakítva szemem a kanyargó Tiszától körbenézek. Még tíz sátor helyezkedik el a homokpadon, rendszertelenül, ahol este kikötöttünk. A part mozdulatlan. Még mindenki alszik. Tizenegyen vagyunk, hat hajóval. Huszonnégy kilométert eveztünk tegnap, és jó páran a tűz körül beszélgettek majdnem éjfélig. Most nem kell sietni sehová sem. Megnyugszik a test és megpihen a lélek. Nincs tömegközlekedés, nincsenek befizetésre váró csekkek vagy lökdösődés a közértben.
A természet magával ragad bennünket, betölti a szívet és a lelket. Átjár a csend, a béke és a nyugalom.
A parton kenuk várakoznak csendben, mellettük egy kajak. Mintha egy óriás kidobálta volna őket a partra. Pedig csak a folyó húzódott vissza, míg aludtunk. Elsétálok a partig. Egy közeli sátorból Zsolt integet. Visszaintek csendben, hiszen a többiek még pihennek.
A fák fölött egyre magasabbra hág a napkorong, pedig még alig múlt hat óra. Az árnyékok még hosszúak, de az arany fény lassan teljesen átveszi a hatalmat, felébresztve a természetet és a sátrak lakóit egyaránt. Itt is ott is fő a kávé, illatát felém hozza a szél. Egy új nap köszönt ránk itt az édenkertben, ahol pár napig úgy élhetünk, mint Ádám és Éva a paradicsomban.
Visszagondolok az előző napokra. Amikor átvettük a kenukat és vártuk, hogy végre a vízen lehessünk. Az első bepakolás forgataga, hogy ki kivel ül egy hajóban, mi hová kerül. A közös felszereléseket hogyan osszuk szét, mind-mind megoldásra váró feladat. Végül minden a helyére került és elindultunk. „Egy újabb vízitúra” –gondoltam magamban.. de ez most más. Egy naturista vízitúra az nem összehasonlítható más túrákkal. Valahogy teljesen más… Különlegesebb.
Belegázolok a vízbe. Lépteim nyomán apró halak úsznak el rajokban. Jól látni minden mozgást, főleg partközelben. Most nincs rajtam semmi. Érezem ahogy rezdül a reggeli szellő, és ahogy a hűs víz körbesimítja a lábam. A víz soha nem hideg. Igazán még este sem. Mikor belemerültünk, kicsit otthonra leltünk benne.. Jó lenne elvinni ezt az érzést magunkkal.
A Tisza vízszintje ebben az évben nagyon alacsony. A megszokott homokpadokon kívül, újak is előbújtak a vízből, bőséggel kínálva a kikötési és fürdési lehetőségeket, ugyanakkor a jelentősen fokozva útközben, a megfeneklés esélyét. Előfordult, hogy a folyó közepén kellett kiszállni, mert a elakadt kenuval nem lehetett máshogy továbbmenni. Vezetőnk Pali, éles szemmel kerülgette a zátonyokat, mi pedig figyelmesen követtük minden kanyarodását.
A folyóparti beszélgetős esték hangulatát a közös főzések fokozták, néha-néha egy-egy pohárka vörös borral fűszerezve.
Számomra a strandok, büfék vagy a tivadari közért már ismerős volt a tavalyi túráról. Mint egy élő fényképalbum. Jó érzés volt újra ott lenni a csapattal. Talán sikerült jobban megismerni a Felső-Tisza vidékét, az élővilágot, rácsodálkozni a kagylók vonulására, a madarak röptére, elszakadni a hétköznapokból. Emlékezetes volt közösen evezni, beszélgetni egy faragott asztalnál, együtt megnézni egy rákot, integetni a vízitúrázóknak, vagy csak üldögélni csendben a tűz mellett elmerengve a lángokban.
Tudom, hogy ezek a képek sokszor visszaköszönnek majd amikor sok lesz a munka, vagy a hideg novemberi esőben fejemre húzom a kapucnit.
Köszönöm, hogy ott lehettem veletek!
Mike

Mindig is szerettem volna erre a Felső-Tiszai szakaszra eljutni, de a kenus szállítás vissza tartott. Most szereztem hordókat és így már biztonságosan tudtam élvezni ezt a csodálatos világot. Az alacsony vízállás miatti sok homokos part lehetővé tette a rengeteg fürdést, de a folyó közepén bokáig érő vízben is horgonyt vetve tudtuk élvezni a sodródó hűs vizet. Köszönöm a résztvevők közös munkáját (Ica+Gab.+mindenki) a finom bográcsos vacsorák elkészítésében, a túra vezetést (Pali) és a szervezést (Rózsa). Engem csak 2 darázs csipet meg mindkét lábamon, a vaddisznókat csak éjjel hallottuk (persze, mi voltunk a betolakodok), de jó hideg csapolt sör volt a Halász büfében + finom Tiszai halászlé és lángos is volt. Egy néptáncos-zenés társasággal még énekelni is lehetett. Remélem jövőre újra itt.
Gyuri

Nekünk nem csak a víz, a napfény, a táj, az élővilág és az evezés meztelen élvezete ami tetszett, hanem a csapat egysége, segítőkészsége is. A sok közös főzés, evezés, jóga és a sörözések is összehozták a csapatot! Az evezésen és fürdésen kívül néhányan még gyalogtúrára is elmentünk lábaink erősítésére.
GabIcaék

Jó volt.
Józsi

Remek volt..túl jó idő is volt. Állandóan a vízben akartunk hűsölni. :-)
Szuper volt a csapat, pár fotó már felkerült útközben is az FB csoportunk, de aki nem facebookozik, majd a honlapon is láthatja. Igyekszem képeket is beválogatni pár napon belül hozzá.
Köszönöm Palinak a szervezest, akik eljöttek is látták, van itt mindenféle bonyodalom a résztvevők végleges ottléte körül...indulasi nehézségekkel, nem egyszerű ez.
Köszönöm Icának is a vacsorákat, szuperül megoldotta minden este. Finomakat ettünk. S mindenkinek volt vmi most megismert jó tulajdonsága, amiért máris érdemes volt ezt az 5 napot együtt eltölteni és együtt evezni.
Tényleg. Semmi hiba nem volt. Na jó, az a 3 darázs, egy pók és egy bögöly elkerülhetett volna engem. De legalább egy szúnyog sem volt köztünk. :-)
Rózsa

Szeretném mindenek előtt megköszönni mindazok munkáját, akik az esemény szervezésében, megvalósításában részt vettek.Továbbá a csapat minden tagjának az élményt, a hangulatot és ezt a szép, emlékezetes pár napot.
Én első alkalommal voltam a vízitúrán, és amilyennek előre vártam, pont olyan jól sikerült.Az evezés és a nudi jó párosítás, ez visszaigazolódott.Az időjárás is tökéletes volt, megúsztuk eső nélkül, pont ezen a néhany napon szinte felhőmentes, hamisítatlan, nyári időnk volt.Mondjuk végig is strandoltuk az egész utat.Mint egy utazó, élménymedencés, vízi vándortábor, egy majd 54 km hosszú, kanyargós, természetes, élő folyó-országúton, sejtelmesen szép partokkal mindkét oldalon.Ahogy Rózsa írta az esemeny leírásál az oldalon, volt itt minden "móka kacagás"...
...Dagonya a harmincöt fokos melegben a majd száz méter széles, de sok helyen csak fél méter mély --- vagy még kevesebb --- hűs folyóban, útközben, megállva, a Tivadar előtti hosszú egyenes szakaszon, mert megfeneklettek a hajók, valahol a "világ végén", ahol a madár se jár; S így az se érdekelt senkit a külvilágból, hogy ruha nélkül vagyunk.Egyébként az sem teljesen igaz, hogy nem jár arra a madár, mer jár, egy helyen hattagú gólyacsapatot fényképeztünk, ahogy gázolnak a mocsaras folyómeder egy kanyarulatában.
A "Túr bukó"-nál még sörözni/borozni is megálltunk.Az is gyönyörű hely.
Azért kaland is volt.Kezdve az ukrán légiriadóval a túlpartról, aztán a vízben rajzó kishalak, amik csípnek, mint a szúnyogok, és éppúgy kell őket elhajtani a halál f?szára, mint szúnyogokat.Láttunk kagylókat, amik csíkot húznak maguk után a néhány centis vízben és fényképeztünk folyami rákot kézben tartva.
Először sátraztam életemben és nagyon tetszett.Különösen, hogy kinn a természetben, az éjszakai, holdvilágos folyóparton.Ez egy olyan élmény, hogy e nélkül nem "dögölhet meg" az ember.Ezt látni kell, meg átélni.Ez nem olyan, mint a camping.Mondjuk ehhez tartozik az is, hogy egy élmény, amikor éjjel 3-kor egy távolabbi vonyításra lehet ébredni.Ilyenkor kifejezetten jó, ha az ember nudista, mer nem sz@rja tele a nadrágját.De meg lehet szokni, hogy az éjszakának hangjai vannak, más hangjai, mint a városnak... de megnyugtató volt viszont a többiek közelsége.Reggel meg kibeszéltük, h ki mit hallott, milyen állatra gondolt, ...vigasztaló volt, hogy a medvét kizárhattuk...
Külön köszönet a finom ételekért, amiket Ica főzött nekünk.Persze a főzésből többé-kevésbé mindenki kivette a részét, de Ica fogta össze az egészet.Továbbá Palinak a túravezetésért illetve, hogy a kisbusszal hozott-vitt minket, valamint az egyesületnek a támogatásért.
Összességében azt hiszem, elmondható, hogy elég jó bulira sikeredett az evezés.Remélhetőleg jövőre is lesz.
Szautner Zsolt
ui.: Rózsa kérte, h írjunk 5-6 soros beszámolót az útról.Kicsit több lett.De, ha tényleg "kell" beszámoló, az nagyjából ennyinél kezdődik, csak legyen türelme annak, aki végig is olvassa...

Fotó: JGábor, Rózsa, Mike, Laci